Rea Világa

Az év vége és az újév nem tartozik a kedvenc időszakaim közé. Bár a pihenésre mindig vágyom és szükségem van rá, nagyon nehéz a visszakapcsolódás, önmagam újraindítása. Túl sokat vagyok ilyenkor önmagammal és ez előhozza a hiányosságokat, félelmeket, a kérdőjeleket. Idén egy új kalandra vállalkoztam. A döntést meghoztam, de idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön, miként… Tovább »

Szeretem az ősz színeit.  Az ősz változást hoz a természetben: az utolsó zöldségek és gyümölcsök is beérnek, a levelek színesebbé válnak és lehullanak, a madarak egy része útra kel, az állatok már a télre készülődnek. Az emberek életében is változások indulnak, főleg ott, ahol gyerekek vannak. Új napirend, hetirend, délutáni foglalkozás, edzés választása… Ez egy… Tovább »

Egy ideje nem jelentkeztem, bár Anyák napján írtam. Aztán nem tettem nyilvánossá, de ma ismét az anyasággal kapcsolatban jött ezer gondolat. Ami ezt kiváltotta, az pedig egy kérdés volt, amivel egy csoportban találkoztam. Valahogy így hangzott: mi a helyzet akkor, amikor az anya szabadságon van a nyáron, de a gyereket óvodába viszi, ő pedig elmegy… Tovább »

Bár még a januárnak sincs vége, nagyon sokan mentek már el. Diákok, pedagógusok, fiatal sportolók … Értetlenség, fájdalom még így ismeretlenül is. Most pedig egy olyan ember is elment, aki példakép volt. Pedig őt is alig ismertem. Amikor új életet akartam kezdeni, az ő telefonhívása jelentette a kiutat. Amikor felhívott, épp elvállaltam már egy másik… Tovább »

Amikor ma délelőtt elindultam futni, tele voltam kétségekkel. A napsütés vonzott és tudtam, hogy a futás az, ami rendbe teheti a fejemet. Nem volt célom, hogy mennyit fussak, majd alakul. Az erősebb szél miatt most az erdei futópályát választottam a tópart helyett. Amikor odaértem és elkezdtem futni, elgondolkodtam, hány kört célozzak meg. Egy kör 1250… Tovább »

Amikor tegnap reggel felébredtem, az ablakon kinézve egy arcot láttam. Nem, nem egy kukkló volt! A szomszéd almafájának levelei egy arcot formáztak. Egyértelműen egy elkeseredett, szomorú arcot láttam. Majd amikor a kisfiam felébredt, próbáltam megmutatni neki, de ő már egy más nézőpontból tekintett a fára. Mosolygós arcot látott. Tükörbe néztünk. Nehéz hét volt. A dolgaim… Tovább »

Ajándék lesz? Nem, a kutya már megvan, a karácsonyra pedig még várni kell. Akinek volt, vagy van kutyája biztosan tapasztalta, hogy drága ebünk azt gondolja, minden róla  szól. Így ha cipőt kötünk – vagy kötnénk -, már rágja a cipőfűzőt, belemászik az ölünkbe, puszit ad, hisz lementünk az ő szintjére. Természetesen magasságban értve. Ettől pedig… Tovább »

Ugye, rosszul esik, ha bántanak? És amikor magadat bántod? Nem szoktad? De jó neked! Én sorra azt veszem észre, hogy magam ellen cselekszem. Némelyik apróságnak tűnik, némelyik már elszomorító. De akkor miért? Csak egy csoki… Nem is kívánom, de megeszem… Nem törlöm fel, nem rakom el! Azért sem hívom fel! Nem engedhetem meg magamnak… Nem… Tovább »

Férfi barátaim már csak legyintenek, ha nem túl hosszúra sikeredett kapcsolataimról beszélek: Á! Csak meg akart d..ni! Igen, volt ilyen is, de nem gondolom, hogy ez mindenkire igaz. Ugye nem?! Erősítsétek meg! Kérlek! Mit tehet a nő, hogy működjön a szűrő? Még a párkapcsolati szemináriumon is elhangzott, hogy bár a férfi vágyik erre meg arra,… Tovább »

Amikor találkozunk a nagy Ő-vel, vagy az épp aktuális nagy Ő-vel, sokszor vakká válunk. Csak azt látjuk benne, amit látni akarunk. Vagyis azt a sok jó tulajdonságot, amiről mindeddig azt gondoltunk, nem is létezik olyan ember, aki mindezt birtokolná. Aztán amikor valami gubanc kerekedik, hirtelen szembetaláljuk magunkat valakivel, akit eddig nem is láttunk. Én ezt… Tovább »