Idén már több dologban is megtörtem az elmúlt évek megszokott “rendjét”. Ma újra megtettem, 8 év után elmentem moziba.
Gondolkodtam, hogy melyik filmet válasszam: az Everestet vagy Meryl Streeppel a Dübörög a szívet. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Ez a film nem lesz a kedvenceim listáján, melyet akárhányszor is meg tudnék nézni, de hatott és fájt. A saját életemből emlékeztetett dolgokra.
Elfogadom-e a szeretetet?
Elhiszem-e, hogy engem is lehet szeretni?
Merek-e én szeretni?
Akarok-e valakihez tartozni?
Elfogadom-e, ha szerettemet más is szereti?
Megengedek-e magamnak egy kis lazítást?
Ki merek-e lépni a komfortzónámból?
Elmegyek-e valahova, ahol úgy sejtem nem vagyok odavaló?
2 napja hasonló kérdést kaptam: Szeretnél egy szerető társat? Csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni!
Amint kimondom, jön a sok DE…
Mit vagyok hajlandó tenni érte? Úgy érzem, már semmit – és inkább ez a baj. Ez az az életterület, amin a legtöbb a kihívás számomra. Önmagam szeretete nélkül nem várhatok el mástól szeretetet.
Az elmúlt napok pozitív hangulata után most ez kevésbé lelkesítő, de tudom, azért jön, mert foglalkoznom kell vele.
A kihívások teszik életünket érdekessé, azok legyőzése ad értelmet neki. (Joshua Marine)
Ha választanom kellene, most mégis inkább nekiindulnék ismét a Grossglocknernek hófúvásban, mint ennek…
Drága Ildi!
Tudom, és le a kalappal előtted. 🙂
Épp ezen gondolkodom. Ez is egy félelem, amit vagy hagyok, hogy legyőzzön, vagy csak azért is szembenézek vele. Az én döntésem.
Hát legyen! Hisz vágyom rá. A döntést erősítem magamban, majd ezt tettekkel segítem: kezdetnek részt veszek egy párkapcsolati szemináriumon.
A további lépésekről majd csak utána nyilatkozom, mert az eddigiek nem hoztak eredményt.
Az én hegyem nehezebb mint az említettek de folyamatosan küzdök.Lehet hogy soha nem érem el a csúcsot!Az is lehet hogy elbukom de legalább megpróbáltam!
Nagyon jó kérdés! Köszönöm!
Úgy érzem, azért könnyebb, mert odamegyek a hegy lábához és mindent megteszek, hogy sikerüljön, hisz a csúcs elérése a cél, de az út megtétele biztonságban ami igazán fontos. Ha valami közbejön, a hegy ott marad, újra nekifuthatok.
A párkapcsolathoz előbb hegyet kell találni, amiért érdemes elindulni az úton. De csak közben derül ki, hogy érdemes-e továbbmenni. Nem tudhatom, mit jelent benne a csúcson lenni, hisz folyamatosan életben kell tartani, és ha nem sikerül, a hegy odébbáll és kezdhetem előröl.
Érdekes, amit írsz. Hogy én, egy párkapcsolat kihívásai helyett inkább választanám a Kilimandzsárót, valahol a helyén van szerintem. De te, aki korban a lányom lehetnél, ugyan úgy félsz tőle. Vajon miért választanánk mindketten inkább egy fizikailag nehéz kihívást? Mert az mégis csak könnyebb?