A férfi

Tegnap megfogalmaztam, hogy vágyom a szerető társra, de már tenni érte nem igazán vagyok képes.

Kaptam a visszajelzéseket (ezer köszönet) és döntöttem. Hisz olyan nincs, hogy valamit szeretne az ember és anélkül megkapná, hogy bármit is tenne érte. Ha valamit akarsz, akkor csináld!

Hát nekivágok.  Akarok egy szeretetteljes párkapcsolatot. 🙂

Egyelőre erősítem a döntésemet magamban és alapozásként elmegyek egy párkapcsolati szemináriumra. (Ajánlom mindenkinek! http://www.eletoromprogramok.com/oromteli-parkapcsolat-szeminarium)

Jó érzés döntést hozni, bár egyértelműen felelősséggel jár. A saját életemért viszont csak én vagyok a felelős.

Miután ezt eldöntöttem, leírtam, elküldtem a jelentkezésemet, jobban éreztem magam.

Az élet pedig rögtön próbára tesz.

Programom volt délután, ahol több férfi is jelen volt. Egyikőjüktől kérdeznem kellett valamit a végén. Csak egy apróság egy eseménnyel kapcsolatban. Másfél órás beszélgetés lett belőle. Számos közös pont derült ki az életünkből. Jó volt, kellemesen éreztem magam.

Nem gondolom, hogy ő A FÉRFI. Sőt, az a véleményem, hogy nem is létezik a nagy Ő. Több ilyen is van, lehet az életünkben. Gyermekem apja az én életem első nagy Ő-je. De nem vigyáztunk egymásra, el kellett engedjük egymást. Tudom, jönni fog nekem is a második.

Miért kell egyáltalán a férfi? Mert kiegészít, erősít az energiáival. Mert más nézőpontot ad. Mert nő lehetek mellette. Mert megsimogathatom, érezhetem a testét. Mert társam lehet a mindennapi életben. Mert vitatkozhatok vele és mert megölelhetem…

A felsorolásnak tán sosincs vége.

Ma hoztam egy döntést, amire rögtön kaptam az élettől egy próbát, egy lehetőséget. Megmutatta, hogyan legyek nyitott. Hálás vagyok!

Ettől pedig a fellegekben érzem magam és bár hihetetlen – még egy csodás élményt kaptam. A tó nem is látszott még ahogy autóztam, de olyan gyönyörű fények voltak, hogy a víz felé kellett menjek. Káprázatos naplementét láttam! Narancssárga és vörös színekben pompázott az ég alja. A hattyúk libasorban mentek a tó felé, majd a levegőbe emelkedtek és szálltak a naplementében.

Pedig ez csak egy szeptemberi esős vasárnap volt – vagy mégsem?