Félni vagy megtapasztalni?

Az egyik tanítványom, szinte minden alkalommal “eljátssza” a következőt: nem akar úszni, nem akar belemenni a vízbe, úgy kell beletuszkolni. Aztán 1-2 perc elteltével megnyugszik és elkezdi élvezni a vizet. Az óra végén pedig van, hogy azért kell könyörögni, hogy kijöjjön végre.

Amikor kicsi voltam és a szüleim a Balaton bokáig érő vizébe szerettek volna beletenni, az egész part minket nézett, mert ordítottam, mint akit bele akarnak folytatni. Aztán a nap végén újra ordítottam. Mert ki kellett jönni.

Ha ma már nem is hisztizek ilyen látványosan, ma is vannak hasonló helyzetek. Amikor valami olyasmit kell tenni, amit még sosem tettem, amikor félek valamitől, amikor egyszerűen nincs kedvem valamit megtenni, halasztgatom…

A komfortzónából kilépés is ilyen. Ez a kényelmi zóna az a közeg, életmód, ahol eddig biztonságban éltünk, amit megszoktunk. Ahol kockázat nélkül lehet élni a mindennapi, megszokott életünket. Ha valami új impulzus ér, olyan helyzetbe kerülünk, amiben eddig nem voltunk, elkezdünk aggódni, görcsöl a gyomrunk és keressük az okokat, hogy miért is jobb nekünk, ha ezt most kihagyjuk az életünkből.

Nemrégen írtam a halasztgatásról, ami szintén hasonló szituáció. Nem kell rajta aggódni, túlagyalni. Meg kell csinálni és kész. Jó túl lenni rajta és rájönni, hogy ez nem is volt olyan nagy dolog.

Miért hozzuk magunkat mégis ilyen helyzetekbe? Mi kell ahhoz, hogy kilépjük és megtegyük azt, amitől valamiért félünk?

Néha elég csak megnyugtatni magunkat és átgondolni: mi a legrosszabb, ami történhet? Általában ilyenkor rájövünk, hogy semmi extra nem történhet. Csak furcsa először azt tenni, mint mindent, amit először teszünk életünkben. Vagy elfogadni, hogy minden alkalommal túl kell esni valami nehézségen, hogy aztán élvezni tudjuk a tevékenységet.

Az, hogy jó-e nekünk, vagy rossz, az pedig csak akkor derül ki, ha lépünk és kipróbáljuk. Akkor lehet dönteni a folytatásról. (Ahhoz, hogy úszni tudjunk, élvezni a vizet, bele kell ereszkedni – ami nem mindig kellemes, ugye?)

Adjunk magunkat esélyt az új dolgok kipróbálására,  vagy az újbóli megtapasztalásra. Magunkat ismerhetjük meg belőle jobban. Kiderülhet, hogy amire hosszú ideje vágyunk, nem is olyan, mint gondoltuk és amit pedig mindig féltünk kipróbálni, akár új hobbink, hivatásunk is lehet.