Ahány ember annyiféle. Mind külsőre, mind belsőre. Mindannyian másért jöttünk e világra, mást örököltünk, más impulzusok értek bennünket. Ezáltal más az is, amit a társban keresünk. Az egyik a vékonyat szereti, a másik a teltet keresi. Az egyik a csendesre kíváncsi, a másikat a harsány érdekli. Szerencsére.
Azonban ha felmerül a kérdés, hogy hogyan találjunk magunknak társat, a válasz az, hogy “Légy jó nő!” vagy “Légy igazi férfi!”. És ez mit jelent? Hiszen erről is mást és mást gondolunk.
A válasz szerintem az, hogy olyanok legyünk, amilyenek szerintünk a jó nők, illetve amilyenek szerintünk az igazi férfiak. Higgyük el, hogy azok vagyunk. Adjuk meg magunknak mindazt, ami ehhez kell. Tegyük magunkat boldoggá! Ha Te nem tudod, mitől lehetsz boldog és nem adod meg magadnak, hogyan várhatod el mástól? Ha Te nem tudod, ő honnan tudná? Majd kitalálja?! Igen, a nők ezt várják, hogy a férfiak kitalálják, hogy ők mire vágynak, mit szeretnének. De mi nők, férfiakat keresünk, nem pedig gondolatolvasó varázslókat! Hisz az sem lenne jó, ha minden gondolatunkat tudnák és nekünk sem, ha mi látnánk a fejükbe. Ugye?
Ha önálló emberként kerek egész vagy, elfogadod, szereted magad, jönni fog a másik. Egy másik kerek egész.
Ha szeretnéd, hogy megmentsenek, vagy Te szeretnél valakit pátyolgatni, boldoggá tenni, azt is lehet.
Ez is a Te döntésed.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a társ nem tud boldoggá tenni minket. De, boldogabbá. Csak ő kevés hozzá, Te is kellesz ahhoz, hogy boldog lehess!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: