Emlékszem, amikor gyerekként hazaértem és megkérdezték a szüleim, mi volt az iskolában, a válasz rendszerint az volt, hogy SEMMI.
Amikor nyűgös voltam, tán magam sem tudtam miért és megkérdezte a párom, mi a baj, a válaszom sokszor az volt, hogy SEMMI.
Mosolyogva emlékszem rá, amikor a fiam 3-4 éves volt és a Mama telefonált. A Mi újság? kérdésre mindig azt mondta neki: “Nincsen SEMMI különös. Itthon vagyunk.” Ezt szinte minden nap elmondta a tőlem hallott hangsúllyal.
Most már ő mondja nekem, hogy a suliban nem történt SEMMI.
Ma nekem is ez jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogy írjak-e. Nem történt SEMMI.
Pedig dehogynem! Volt mosoly, volt méreg, kedvesség és értetlenség, volt nyugalom és hangzavar, hideg idő és meleg tea, Jó reggelt! üzenet és válasz nélküliség, rohanó idő és várakozás…
Akkor mit jelent a semmi? A megszokott dolgok történtek, amik az ingerküszöbünket nem lépték át? Nincs kedvünk beszélni róla? Könnyebb ezt mondani?
Pont arra megfelelő a SEMMI “jelenléte”, hogy nézőpontot váltsunk. Kérdezzük gyermekeinket, családtagjainkat másképp, hogy ne lehessen rá így válaszolni. Meg fognak lepődni!
Minden napunk értékes, még a semmittevős is. Keressük meg benne a jót! S ha kérdeznek minket, igyekezzünk mi is másképp válaszolni, mert a sok semmitmondó válasz, leszoktatja az embert az őszinte érdeklődésről…