Gyakran halljuk mostanában, hogy a párkapcsolaton dolgozni kell. Dolgozni. Ez elég ijesztően hangzik, hisz arra asszociálhatunk, hogy azt muszáj csinálni, fárasztó mindennapos tevékenység, melyben sok örömöt nem lelünk.
Ha viszont úgy fogalmazunk, hogy a párkapcsolattal foglalkozni kell, ápolni – az talán jobban hangzik. Mert szeretünk foglalkozni a hobbinkkal, ápoljuk, rendben tartjuk a környezetünket. Ha ezt nem tennénk a hobbink feledésbe merülne, a lakásban kupi lenne, a virágaink kiszáradnának…
A kapcsolattal ugyanez a helyzet. Attól, hogy van párunk, attól a boldogság nem garantált. Az is csak akkor él, ha foglalkozunk vele, időt és energiát szánunk rá, de szemben a munkával, örömünket is leljük benne.
Egy kapcsolat elején még a “rózsaszín köd” sok mindent elhomályosít, de 6-9 hónap után a hormonszint visszaáll és ez változásokat hozhat. Másképp érzékelhetünk dolgokat.
Minden kapcsolatba elvárásokkal érkezünk: ilyen legyen a másik, ezt csinálja, azzal foglalkozzon, olyan módon viselkedjen és én ettől így érezzem magam. Ezek tudat alatt bekapcsolódnak, hisz láttunk különböző mintákat felnőtté válásunk során és vannak bizonyos társadalmi elvárások is. (Tegyen boldoggá a párom. Egy bizonyos idő után jöhet a házasság és a gyerek.)
Azonban igazi kapcsolódás akkor jön létre két ember között, ha ezeket a programozásokat kívül sikerül hagyni. Ha azért vagyunk együtt, mert azon a napon is együtt akarunk lenni. Nem megszokásból, kényelemből, a gyerekek, a lakáshitel miatt, hanem azért, mert szeretetteljes kapcsolat, kölcsönös tisztelet és hasonló értékrend köt össze minket.
Valamelyik nem igazán működik esetleg? Akkor lehet tenni érte: egy kettesben eltöltött este, értő figyelemmel fordulás a másik felé, beszélgetés, ölelés, támogatás, csábítás, humor…
Rengeteg dolgot tehetünk, csak el kell dönteni, hogy fontos-e számunkra ez a kapcsolat. Akarunk-e továbbra is szeretni és szeretve lenni. Ha környezetünk rendben tartására és a hobbinkra nem sajnáljuk az időt és az energiát, akkor életünk legfontosabb kapcsolatára se sajnáljuk. Párkapcsolatunkkal mintát adunk gyermekeink számára is. Így ha mi is szeretetteljes, kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk, gyermekeink is nagyobb eséllyel fogják így élni életüket…
Köszönöm Schubert Andreának és Fejes Jánosnak a mai napot (is)!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: