Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad! – ez Gretchen Rubin Boldogságtervének egyik parancsolata.
Vannak napok, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném. Sőt, olyan is van, amikor úgy érzem, semmi nem jön össze. Ilyenkor bizony a hangulatom sem jó, ez pedig még tovább rontja a dolgokat. Mert ahogy Gretchen fogalmaz: “a boldog ember a boldog pillanatokra emlékszik, a bánatos a szomorúra. Egy depressziósnak ugyanannyi szép emléke van, mint a többi embernek – csak egyszerűen nem jut eszébe.”
Tegnap is elszomorodtam, mert egy jó hónapja tervezett programom fog elmaradni, amire nagyon készültem, vágytam rá. Úgy éreztem, arra a programra szükségem van, hogy ismét feltöltődjek, lendületet adjon a következő hetekre. Ilyenkor nehéz elszakadni ettől a gondolattól. Elveszítettem, ami nem is volt az enyém. Nem jut eszembe helyette a sok jó, ami megtörtént már, illetve ami akár e helyett is történni fog velem. Emiatt pedig rosszul érzem magam.
Reggel eszembe jutott, hogy itt az ideje kipróbálni ezt a parancsolatot. Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad! Hogyan is szeretném érezni magam? Felszabadultnak, vidámnak és kiegyensúlyozottnak. Ha ilyen vagyok, hogyan viselkedem? Mosolygós vagyok, határozott, figyelmes, kedves és nyitott.
A feladat tehát: mosolyogni, figyelni a körülöttem levő emberekre, segíteni őket. Ez arra is jó, hogy elterelje a figyelmemet és a pillanatra koncentráljak, meglássam a jót. Ezektől pedig jól is fogom rögtön érezni magam.
Kipróbáltam. A elején kicsit erőlködni kellett, de belejöttem. Valóban működik. Egy ideig legalábbis, amíg van ki vagy mi lekösse a figyelmemet. Ha már elcsendesül a világ körülöttem, egyedül vagyok, akkor nehéz így viselkedni és így érezni. Bízom benne, hogy csak gyakorlás kérdése ez is.
Amit ilyen esetekben teszünk még sokan, az a panaszkodás. Elmondanánk fűnek-fának, hogy mi történt. A baj ezzel az, hogy mindannyiszor újra átéljük és tovább erősödik ez az érzés, ahelyett, hogy elfogadnánk. Azonban Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyve arról szól többek között, hogy ha gyermekünk éréseit elismerjük (Tudom, hogy ez most neked rosszul esik…), akkor az a rossz érzés könnyeben elmúlik. Bár panaszkodás-ellenes vagyok, úgy gondolom, hogy ha egy rossz érzést, élményt mégis elmesélünk valakinek, és ő megérti az érzéseinket, támogat bennünket, akkor ez a felnőtt embert is segítheti abban, hogy elmúljon a rossz érzés és helyébe egy azt felülmúló jó kerüljön.
Vannak emberek, akik mindig vidámnak tűnnek, mindig mosolyognak, viccelődnek, nyitottak mások iránt. Ez nem jelenti azt, hogy az ő életük maga az álom. Hanem ösztönösen használják, vagy megtanulták alkalmazni ezt a szabályt. Akinek még nem megy, lehet gyakorolni! Hajrá!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: