Ölelj ma is!

Minden nap különleges. Megismételhetetlen. Azzá is lehet őket tenni, ha felhívjuk valamire a körülöttünk élő emberek figyelmét. Ennek egy módja, hogy világnappá nevezzük ki. Ma a kézmosás és az ölelés világnapja van. A kézmosásról is sokat lehetne beszélni, de az ölelés témája közelebb áll hozzám. 🙂

Amikor megszületünk, az érintés tart bennünket életben. Több történetet is lehetett hallani, amikor az érintés visszahozta az életbe a babát vagy az anyát. A kisgyermekkori ekcéma megjelenése is jelentheti azt, hogy több bőr a bőrrel érintést igényelne a gyermek. A csimpánzokon végzett kísérletek is bizonyították, hogy a meleg, puha szőranya mellett felnövekvő gyermekek sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint a hideg fémanya mellett felcseperedők.

De nincs is szükségünk kisérletekre, bizonyításokra ahhoz, hogy tudjuk, az ölelés fontos. Csak éljük meg. Az a szép benne, hogy amikor adjuk, kapjuk is, és amikor kapjuk, adjuk is. Mindketten töltődünk belőle.

Gyermekünk ölelése az egyik legcsodálatosabb élmény. Szüleink ölelése, hogy az ölükbe bújhatunk, nagyon fontos testi-lelki egészségünk szempontjából. Majd jönnek a baráti és szerelmi ölelések. Az első szoros ölelés és az utolsó elbocsájtó ölelkezés. Van, amikor fáj is, mert tudod, ebben, így többé nem lesz részed.

Az ölelés biztonságot ad. Megindíthat egy felszabadulást a teher alól. Hihetetlen ereje van. Tehát adjuk, ha van rá lehetőségünk. Ne tartsuk vissza, ha valakinek segíteni szertnénk. De tartsuk tiszteletben, ha valaki elzárkózik tőle.

Ölelést kérni is lehet, nem csak adni. Ha szükséged van rá, mondd ki. Ne várd, hogy észrevegyék! Magadtól veszed el a lehetőséget, ha nem szólsz. Velem előfordult, hogy olyan embertől kértem, akit szinte egyáltalán nem ismertem. És nem gondolkodott. Csak mosolygott és adott. A következőt már nem kértem, “csak” kaptam. Nem bánom, hogy bátor voltam.

Ha lemerültél, ha látod akit szeretsz, ha szeretnéd kifejezni szeretetedet, örömödet, bánatodat valaki felé, ölelj bátran. Nem csak ma, henem bármikor!

“A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Téged.” (Csitáry-Hock Tamás)