Amikor le tudunk szaladni a kisfiammal horgászni, akkor mindketten elégedettek vagyunk. Ő hódolhat szenvedélyének, én pedig tudok egy kicsit olvasni. Persze közben vizet merítek, leszedem a fennakadt horgot a fáról, csalit gyurmázok és örülök minden kifogott halacskának. Ha otthon vagyok sok minden leköt, mindig van tennivalóm (most is lenne, helyette itt írogatok), nem tudok leülni olvasni. Az a tegnapi 45 perc is fontos volt az életemben.
Még mindig Gretchen Rubin Boldogságtervét olvasom. Ebben a fejezetben arról ír, hogy azt a hónapot arra szánja, hogy azokkal a tevékenységekkel foglalkozzon, amelyeket szabadidejében, önmagukért, kedvtelésből csinál, nem pedig pénzért, vagy becsvágyból űz. Az embernek törekednie kell arra, hogy rájöjjön, mitől érzi jól magát. Egy kutatás szerint hússzor boldogabbnak érzik magukat azok, akik rendszeresen szórakoznak.
Ez engem is arra késztetett, hogy ebből a szemszögből is megvizsgáljam az életemet. Be kell lássam, hogy én még rendszertelenül is ritkán szórakozok. Ebben az évben voltam néhány nagyszerű túrán, két koncerten és egyszer moziban 8 év után. Persze egy görkorcsolyázás is szórakozás, vagy egy film megnézése itthon. De ezek nagyon ritka dolgok az életemben. Fáradt is vagyok. A kisfiam másodszor mondta már nekem a következőt: Anya, neked nem alvásra, hanem pihenésre van szükséged. Azt hiszem, igaza van.
De mi nekem a pihenés?
Gretchen arról is ír, hogy van egy csomó szórakoztató dolog az életünkben, de őszintén meg kell látni, hogy az valóban szórakoztat-e minket? Lehet, hogy jó Anya módjára legóvárat építünk a gyerekkel, gyurmázunk, megnézzük a meccset a párunkkal, vagy elkísérjük egy autós kiállításra, de ez minket is szórakoztat? Nem azt mondom, hogy ne tegyünk ilyeneket, sőt, ez fontos – a közös élmények. De olyat is csinálsz, amit te választasz, amire te vágysz, amitől te töltődsz fel? Nem kell azt élvezni, amit mások szeretnek. Elég, ha tiszteletben tartjuk. Egy kapcsolatban, egy családban szerintem nagyon fontos, hogy legyenek közös tevékenykedések, élmények, de legyen mindenkinek valami, ami róla szól, és ezt tartsuk tiszteletben.
Számtalanszor hallottam a környezetemben: Nem értem, mi a jó abban, hogy állandóan siklóernyőzik! Milyen hülyeség spinningre járni! Állandóan csak a kertet túrja!
Ismerős valamelyik? Nem kell érteni, hogy neki miért jó, ha azt a tevékenységet végzi. Elégedjünk meg azzal, hogy utána egy boldogabb, kiegyensúlyozott embert kapunk vissza. Neki arra van szüksége, neked meg másra.
Támogassuk a másikat, hogy azt tehesse, ami neki jó. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akkor minden délután csak mi vállaljuk fel az otthoni teendőket és a párunk minden délutánt a hobbijával tölthet, vagy csak a gyermekünk különóráiról szóljon a család délutáni időbeosztása. Legyen ideje és lehetősége minden családtagnak önmagával foglalkoznia. Így tud működni a család – ha mindenki fel tud valamiből töltődni.
Már csak arra kell rájönni, hogy téged mi kapcsol ki, tölt fel, milyen tevékenységet végzel örömmel.
Én például írok… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: