“Mindannyiunknak van választása, hogy mit kezd az életével, még akkor is, ha a többség ezt nem így látja, és azt gondolja, az élet az, ami csak úgy megtörténik velünk.” (Szabó Péter)
Folyamatosan döntéseket kell hoznunk. Nem csak arról, hogy mi legyen a vacsora, mit vegyünk föl, milyen programot válasszunk a családnak, hanem arról is, hogy jól vagyunk-e vagy sem.
Ez nem következmény, ez is valóban döntés kérdése. Hülyeség? Lehet, de egy próbát megér!
Én most nem vagyok jól: Összesűrűsödtek a dolgok: a munka nem okoz örömet, inkább bosszúságot, a magánélet – na, azt inkább hagyjuk is, nem tudok elmenni sehova az őszi szünetben és még egy jó embert is elveszítettem.
Én most jól vagyok: Sok minden történt. Elveszítettem egy embert, aki példamutató volt sok tekintetben. Hirtelen ment el és fáj a szívem, de ez figyelmeztetés is lehet számomra, hogy az élet rövid. Éljed, amíg élheted. Így átgondoltam, mit is szeretnék és már tervezem, hogy miként fogok a hivatásomban tevékenykedni, hogyan jutok el odáig. Bár nem élek párkapcsolatban, vágyom rá és teszek is érte. Tudom, hamarosan jó irányban fognak változni a dolgok. Hiszen nem egyedülálló vagyok, hanem páratlan! :-). Az őszi szünetben nagyrészt itthon leszek, így lesz lehetőségem pihenni, olvasni, elvégezni néhány időigényesebb ház körüli munkát, mellyel rendezettebb környezetben kezdhetem majd a téli időszakot.
Mi a különbség a kettő között?
A nézőpont. Azt pedig mi választjuk egy határozott döntéssel és csöppnyi humorral…
Ha esetleg úgy érzed, nincs más nézőpont, csak az az egy, akkor ülj le, szánj rá egy kis időt és gondold át még egyszer. Akár képzeld bele magad a helyzetbe, mit mondanál ilyen esetben a gyermekednek, legjobb barátodnak. Az neked is segíteni fog. Le is írhatod és így nyoma marad, emlékeztet a döntésedre.