A hosszú hétvége egyik legnagyobb feladata a régóta halogatott, időigényesebb rendrakás elvégzése. Ezt már terveztem – bár nem teljesen így.
Az elmúlt hetekben minden ébredéskor éreztem már a gyomromban a görcsöt és ez lefekvésig sem múlt el. A hét eseményei még rosszabbá tették. Nem jó érzés így élni. Ez ellen tenni kell. Mint az előző napokban írtam, nem mindegy, hogy melyik nézőpontot választom és hogy abbahagyom-e az ásást. Döntés, döntés, döntés.
Ha már lúd, legyen kövér!
Úgy döntöttem ideje a felhalmozott készleteket kisöpörni az életemből, de nem csak a garázsban, hanem közvetlen környezetemben és a testemben is.
Az elmúlt 5 évben nem voltak súlyproblémáim. 5 kg-ot fogytam anélkül, hogy terveztem volna és bár mindez a családomat rendesen kiakasztotta, én nagyszerűen éreztem magam. Könnyűnek, légiesnek. Akik ezalatt a néhány év alatt ismertek meg, azt gondolták, ilyen alkat vagyok. Mondhattam, hogy nem, voltam én 70 kg fölött (és nem várandósan), nem nagyon hitték el. Az elmúlt 2-3 hónapban viszont újra örömforrássá vált az evés és ennek nyoma is maradt. Persze többen kérdezték, hogy hol, mert nem látják, nem ez a fontos. Az a fontos, amit én érzek. Lehet, hogy ez hivatalosan a normál testsúlyomhoz közelebb áll, lehet, hogy a férfiak többsége jobban szereti, ha van mit fogni egy nőn, lehet, hogy a családom kissé megnyugodott – ők nem az én testemben élnek. Az kizárólagosan az enyém. Nekem márpedig ez így nem jó.
Tehát ha már lomtalanítok kívül, hát méregtelenítek belül is. Félre a csokival, sütivel és péksüteménnyel! Több zöldség, gyógyteák és ismét nagyobb hangsúly a testmozgásnak.
Ezt megerősítendő vásároltam ma egy új futónadrágot és a 20 évest (nem vicc!) pihenni küldtem. Még egy nadrág jött velem haza, mely a hétköznapokban lesz nagyszerű viselet. Ez is motiváló, ugyanis kissé feszes. Tudom, ha lemegy, amit felszedtem, kényelmes lesz. Még egy futásról szóló újság is elém tévedt, így extra motivációval indultam délelőtt futni. Nagyon jól is ment: sütött a nap, szaladtak velem a km-ek. És jött az újabb ösztönző gondolat: hogyan is szeretnél példamutató lenni, embereket segíteni az egészségesebb, fittebb, kiegyensúlyozott élet felé, ha magad sem vagy fitt és kiegyensúlyozott? Még néhány kitörés, hasizom…
Futás közben meghoztam még egy döntést. Ha már rendet rakok, nem csak a fiam és a saját ruhásszekrényemet nézem át, hanem az évek alatt félretett, felhalmozott, bezsákolt baba- és kisgyermekruhák is továbbadásra kerülnek. Vártam, hogy majd szükség lesz rájuk. Furcsának éreztem volna, hogy megszabaduljak tőlük, hisz ezeket hordta az én egyetlen gyermekem. Órákon át dolgoztam vele. Két zsáknyi ruhát dobtam ki és rengeteget csomagoltam újra és áraztam be. Barátaim rendszeresen tartanak zsibvásárt, melynek bevételéből egy szuper kis közösségi teret újítanak fel. Még nem tudtam velük egyeztetni, de azt tervezem, hogy odaadom nekik a ruhákat és a bevétel felét felajánlom részükre. Máskor is adtam dolgokat ingyen, de ez most nagyon sok holmi, jól jönne egy kis bevétel és közben őket is segíteném.
Nem is ment olyan nehezen! Azért az első kiscipőt, a legkisebb bodyt és 2 kis pulcsit megmentettem. De ezek a garázsból méltóbb helyre kerültek már. Néhány kedves emlék nem baj, ha megmarad.
Akad még munka 
bőven! Holnap folytatás következik.
Amire büszke vagyok, hogy ma elégettem egy levelet is elolvasás nélkül, melyet régi kapcsolatomból őrizgettem. Mely “bizonyította”, hogy én próbáltam javítani a helyzeten. Erre sincs már szükség.
Az, hogy megszabadulok dolgoktól, nem jelenti azt, hogy ezek, és a hozzájuk kötődő események ne lettek volna, lennének fontosak. De most kell élni és helyet kell csinálni az újnak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: