A tegnap megkezdett lomtalanítás ma folytatódott, de nagyon nehezen ment. Szerettem volna befejezni, hogy holnap egy kis őszi túrával feltöltsem szervezetemet és a lelkemet.
Hááát, a túra elhalasztva. Egy be nem fizetett csekk is előkerült a papírok rendezgetésével. Eddig sem álltak jól a dolgok, de… De talán még nem kell késedelmi kamatot fizetni. Lesz még egy napom a takarításra. Figyelmeztetés, hogy erre elfelejtettem gyűjtögetni. (Ugyanis a 3 havonta vagy félévente fizetendő dolgokra elkezdtem havonta félretenni, hogy ne egyszerre robbantsa szét a költségvetést.)
Valószínűleg nem a csekk volt az oka visszaesésnek, hisz már előtte sem szárnyaltam. De akkor mi?
Nem segített a futás, íjászkodni is hiába mentem – ez egy ilyen nap. Hullámzok. Egy valami a fontos, hogy tovább kell menni és csinálni.
Ma belefutottam egy kedves mondatba: Attól még, hogy az egyik kereked defektes lett, ne lyukaszd ki a másik hármat is! Pillanatnyilag ez van, meg kell oldani és menni tovább. Így nem álltam neki újra csokit enni, vádolni magam, amiért figyelmetlen voltam és amiért ilyen lassan haladok, hanem az estét kikapcsolódással töltöm.
Futás közben pedig Kocsis L. Mihály idézete jutott eszembe:
„Futni jó – futni borzalmas,
Futni, amikor úgy érzed, szinte repül
alattad a föld,
Amikor lábujjad hegyével
alig érinted a talajt,
Amikor arcodat friss szelek simogatják.
Futni amikor, mintha mocsárban járnál,
Amikor ólomkölöncök kötözik
lábadat és lábujjaidat,
Amikor arcodra sósan és habosan
rátelepszik a fáradtság.
Melyik vajon az igazi, a „nagy” érzés?
Nem nehéz rá válaszolni:
mindkettő.”
Ez nem csak a futásra igaz, hanem az egész életünkre. A mindennapok ezt is, azt is hozzák. Harcolhatunk ellene és el is fogadhatjuk. Követhetjük Gretchen Rubint is, miszerint: Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad! De ha nem megy, akkor sincs baj. Holnap új nap kezdődik és ahol van lent, ott van fent is…újra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: