Az elmúlt két évben kétszer költöztem. Az első előtt sok mindent kidobtam, amit el nem akartam hozni, de ott sem akartam hagyni a visszaköltözőnek. A második költözés előtt nem válogattam, mindent áthoztam és fontosabb volt, hogy nagyjából a helyükre kerüljenek a dolgok mihamarabb, hogy élhessük az életünket.
Azóta sok minden változott bennem, így a garázs rendberakására hivatkozva valóban ideje volt nekiállni szanálni. Három nap telt el. Na jó, tegnap nem sokat haladtam, de mégis 3 napja dolgozom és még nem jutottam ki a garázsba. Igaz, jó néhány zsákot becipeltem, átnéztem, kiválogattam, beáraztam, de egyéb változás még nem történt ott. Ellenben megújult és felszabadult a szobám és a fiamé is! Jó érzés bejönni. Nem csak azért mert most biztosan nem lépek rá egyetlen építőjáték-darabra, vagy nem taposom össze a papírrepülőt (bár ez is nagy előny), hanem amikor belépek, úgy érzem, egy rendezett világban vagyok. Ha pedig körülöttem rend van, belül is könnyebb rendet tartani.
Az előtér viszont olyan, mintha három bomba robbant volna: zsákok és dobozok, melyek tartalma gazdára vár, könyv-és papírkupacok, fényképek átválogatás közben-után a helyükre várva és a nagy szemétkupac.
Hihetetlen mit halmoztam fel. Sok régi hivatalos papír került a kukába, de úgy döntöttem megszabadulok olyan apróságoktól is, amik már nem jelentenek semmit nekem. Porfogók, ládikák, kosarak, bizsuk melyeket sose hordtam és nem is fogok, ajéndékok, melyekkel nem tudtam mit kezdeni.
Találtam érdekes dolgokat is, melyek mindig lelassítják a munkát: az első ultrahangfelvételek a kisfiamról, régi levelek egy barátnőmtől, naplókezdemények, jegyzetek. Gondolkodás nélkül váltam meg a főiskolai felvételi papíroktól, a szülés-kisgyermekkorral kapcsolatos mindenféle írott jótanácstól. Nincs értelme őrizgetni. Ha a sors úgy hozza, azok már akkor sem lesznek fontosak. Tényleg úgy érzem, felszabadul a ház a sok félretett, őrizgetett lomtól. Persze valaha fontosak voltak, de az élet mindig ad lehetőséget az elengedés gyakorlására és ezúttal nem is olyan nehéz élni vele.
Válogatás közben akadtam rá egy olvasott könyv jegyzeteire is. Csupa olyan dolgot jegyzeteltem ki akkor, amit aztán tavaly egy egész éves tanfolyam során próbáltam megérteni, alkalmazni. Persze, még bőven van mit gyakorolni most is! Ami igazán mosolyt csalt az arcomra, a következő idézet volt:
” Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor fogsz változni.” (Andrew Matthews)
Hát igen, én jártam már így párszor. De már jobban vagyok attól, hogy rájöttem, elegem van a rosszullétből. Mert bár hullámok vannak, a völgyek egyre kisebbek és egyre rövidebb ideig tartanak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: