Bevallani magamnak, hogy nem úgy élem az életem, ahogy szeretném – az egyik legnehezebb dolog tud lenni. Hisz megvan mindenem látszólag: munka, család, párkapcsolat, lakás, autó, hobbi…
De hol vagyok ebben én?
Néhány éve eleinte csak testi tünetek, majd depresszió jelezte számomra, hogy baj van. Kifordultam önmagamból. Olyan dolgokat tettem, úgy viselkedtem, ahogy soha azelőtt. Volt, hogy tudtam, ez nem jó, de tehetetlen voltam, úgy éreztem, nem tudom irányítani a dolgokat, a saját viselkedésemet sem. De megéltem pillanatokra a felszabadultságot, a magabiztosságot, úgy éreztem, végre élek – mint soha azelőtt. Majd visszaestem a valóságba és a széthullott életemet láttam. Nem tudom, milyen, amikor bódult állapotba kerül az ember valamilyen drogtól, de hasonlóan éreztem magam.
Tiszta pillanataimban meg tudtam fogalmazni mi a baj. Nem voltam a magam ura. Olyan helyzetekbe mentem bele, hogy megfeleljek, amiket valójában nem akartam, nem szerettem. Kiválóan alkalmazkodtam.
Így amikor látszólag egyik pillanatról a másikra bukott ki belőlem minden, senki sem értette, hogy mi történt. Én sem.
Amikor azt mondtam, hogy csak önmagam szeretnék lenni, megvalósítani az álmaimat, akkor önző voltam. Azt mondtam, nem vagyok hajlandó annyi kompromisszumra. Így már nem is voltam olyan jó, olyan szerethető, olyan jó anya.
De ez csak egy vélemény – már tudom. Azóta újra és újra felülvizsgálom, azt csinálom-e amit szeretnék, jó-e így nekem, mit tudnék tenni másképp.
Egyedül megállni a lábadon és elölről kezdeni mindent, nem könnyű, de megtanít felelősséget vállalni önmagadért. Hisz komoly döntéseket kell hozni, menni, utánanézni, elintézni, kérdezni, megoldani. És újra elmondhatom: olyan dolgokat tettem, és úgy viselkedtem az elmúlt két évben, mint soha azelőtt – de már én irányítottam. Van még hova fejlődni, van mit meglépni és bőséggel van olyan, amit szeretnék megélni. Önmagam lenni.
Egy barátomnak köszönhetően pedig megtaláltam azt a néhány mondatot, mely segít, ha elbizonytalanodnék az úton.
“Van az önmegvalósítás…
Amit sokan rosszul értelmeznek. Hiszik önzésnek, magamutogatásnak. Pedig nem az. Éppen nem önzés. Hiszen azt adod, ami vagy, ami benned van. Meg kell mutatnod magad, de nem öncélúan. Hanem azért, hogy amit te szépnek érzel, amiről azt érzed, hogy másoknak örömet, szépet szerzel vele, azt odaadd nekik. Az értékeid, a kincseid bemutatása ez. Másoknak, másokért. Ha magadat adod, azokat a kincseket, amiket útravalóul kaptál, a világot gyarapítod azzal, embertársaidnak adsz ajándékot. Te is hozzáteszed a magad részét a közöshöz. Nem tartod meg magadnak, hanem odaadod, hogy mások is élvezhessék. Más is élvezhesse. Mert Ő is így találhat rád. Ha láthatja az értékeidet, ha ez jó neki, ha ezt értékeli, ha ez vonzza. És ez a fontos. Hogy önmagadért szeressen, önmagadért legyen szüksége rád. De ehhez meg kell mutatnod magad. Az értékeidet. Valósággá kell váltanod azt, ami benned van. Meg kell valósítani.
Önmagadat.”
(Csitáry-Hock Tamás)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: