Rea Világa

Emlékszem, amikor gyerekként hazaértem és megkérdezték a szüleim, mi volt az iskolában, a válasz rendszerint az volt, hogy SEMMI. Amikor nyűgös voltam, tán magam sem tudtam miért és megkérdezte a párom, mi a baj, a válaszom sokszor az volt, hogy SEMMI. Mosolyogva emlékszem rá, amikor a fiam 3-4 éves volt és a Mama telefonált. A… Tovább »

A közösségi oldalakat ellepték az idézetek és a különféle mondatok, amelyek várják a like-okat. Némelyik azonban eléggé… hogy is fogalmazzam…furcsa. Tegnap a következővel találkoztam: SOHA többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon… Te tudod irányítani, hogy szeress valakit, vagy hogy mennyire szeress valakit? Én nem. Vagy belopja magát a szívembe,… Tovább »

Ma délután úszni vittem egy csapatnyi gyereket. Ők nagyszerűek abban, hogy megtalálják a módját, mivel kössék le magukat az utazás során, hogyan legyen jókedv (és óriási hangzavar 🙁 ) az autóban és versenyzési lehetőség. A mai móka az integetés volt. Amerre mentünk integettek, kiabáltak az embereknek és számolták, kinek, hányan integetnek vissza. Érdekes volt figyelni… Tovább »

Ahány ember annyiféle. Mind külsőre, mind belsőre. Mindannyian másért jöttünk e világra, mást örököltünk, más impulzusok értek bennünket. Ezáltal más az is, amit a társban keresünk. Az egyik a vékonyat szereti, a másik a teltet keresi. Az egyik a csendesre kíváncsi, a másikat a harsány érdekli. Szerencsére. Azonban ha felmerül a kérdés, hogy hogyan találjunk… Tovább »

Azt tudtam, hogy érdekes nap elé nézek, de azt, hogy ilyen jó lesz nem sejtettem. Reggel még épp a szundi gombot nyomtam meg a telefonomon, amikor jelzett, hogy üzenetet kaptam: Jó reggelt! Jó így kezdeni a napot. Könnyebb is volt felkelni, hogy az indulás előtt még egy kis tornát is megejtsek. Három hónapja nem voltam… Tovább »

Az egyik tanítványom, szinte minden alkalommal “eljátssza” a következőt: nem akar úszni, nem akar belemenni a vízbe, úgy kell beletuszkolni. Aztán 1-2 perc elteltével megnyugszik és elkezdi élvezni a vizet. Az óra végén pedig van, hogy azért kell könyörögni, hogy kijöjjön végre. Amikor kicsi voltam és a szüleim a Balaton bokáig érő vizébe szerettek volna… Tovább »

Régen szinte minden nap főztem. Persze én is megküzdöttem vele, hogy kitaláljam, mit is lenne jó az asztalra tenni, de szerettem és szerették a főztöm. Aztán változtak a dolgok. Már nem volt kinek főzni és az étel volt az egyetlen dolog, amin spórolni tudtam. Vagyis, amire nem volt muszáj költeni. Leszoktam az evésről. Biztosítottam a… Tovább »