Boldogságterv – itt a vége, vagy itt kezdődik csak?

Ma befejeztem Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvét. Egy évét meséli el, amit arra szán, hogy boldogabb legyen. Konkrét feladatokat, fogadalmakat ír össze minden hónapra, illetve általános érvényű elveket, mint pl. Légy önmagad! vagy “Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!” Táblázatokban pipálta, hogy mennyire sikerült mindezeket betartani, egymondatos naplót vezetett és még sorolhatnám, mennyi módon figyelte saját magát. Elképesztő energiát ölt ebbe az évbe, de egyértelműen azt mondta, hogy boldogabbnak is érzi magát. 

Az utolsó fejezet nagyszerű összefoglalása az egész “boldogság-ügynek”. Ahogy Gretchen fogalmaz, a boldogságterv legfontosabb tanulsága az, hogy “ha követem az elhatározásaimat, és azt teszem, ami boldogít, végül csakugyan boldogabbnak érzem magam és erényesebben viselkedem. Tégy jót és jól leszel – légy jól és jót teszel.”

Tehát nincs más dolgunk, csak felismerni, hogy mi az ami boldogít minket és beleillesztve a hétköznapjainkba, tudatosan e szerint alakítani az életünket. Tehát, ha a rendet szeretem magam körül, csináljak rendet, ha szükségem van a rendszeres sportra, szakítsak rá időt, ha játszani szeretnék, keressek rá alkalmat és így tovább. Egyszerű, ugye? Vagy mégsem?

A legfontosabb, hogy tenni kell érte. Gretchen szerint: “A legjobb módszer, hogy boldogabbá tegyük önmagunkat, ha másokat boldoggá teszünk. A legjobb módszer, hogy boldogabbá tegyünk másokat, ha önmagunkat boldogabbá tesszük.”

Osho szerint “Nincs külső oka a boldogságnak vagy a boldogtalanságnak, ezek a dolgok csak ürügyek.” Bennünk változik valami. Gretchen is ezt írja: “Ha azt hiszem boldogabb vagyok, akkor boldogabb is vagyok. Nem vagyok boldog, ha nem tartom magam boldognak – és ha iparkodom, és tudatosan figyelek a boldogságomra, valóban átélhetem.”

Akkor hát  mit is kell tenni?!

Azt hiszem, ez felhívás keringőre. Ez egy lehetőség, hogy leüljünk, átgondoljuk, hogy mitől érezzük jól magunkat, miben szeretnénk fejlődni, milyen változást szeretnénk az életünkben és ezekhez fogadalmakat határozunk meg. Ilyen apróság lehet, hogy reggel nyújtózkodással kezdem a napot, este átgondolom, mennyi jó dolog történt velem és kifejezem a hálámat, hogy nem csinálok a bolhából elefántot és még sorolhatnám. Nem kell mindent egyszerre, csak szép sorban.

Nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni a külső körülményeinket, de a gondolkodásunkat és a hozzáállásunkat igen. Tehát lehet, hogy a munkámat nem szeretem, vagy zavar a súlyfölösleg, de ez nem fog holnapra megváltozni, csak úgy. Az viszont változhat, hogy elfogadom a jelenlegi helyzetet és a pillanatok örömét keresem, miközben napról napra teszek azért, hogy a hivatásomat megtaláljam, és  odafigyelek az étkezésemre is.

Ez melós. Tudatos figyelem, önvizsgálat nélkül nem fog menni. De vagy beletörődünk a jelenlegi helyzetbe, vagy vállaljuk a munkát.

Ha van kedve valakinek csatlakozni, belefogni a munkába, hát rajta! Segítsük egymást!