A mai napra több lehetőségem is volt, hogy mivel is töltsem. Itthon, a melegben könyvet olvasva, sportolva, pihenve, vagy ismerőseimnek segítve a levelek összeszedésével, esetleg egy új hobbi kapcsán még meg sem ismert emberek társaságában jurtaépítéssel.
Mindegyik vonzó volt számomra, de a szívemre hallgattam és az utóbbi mellett döntöttem. Nem vagyok egy könnyen ismerkedős, nyitott típus, bár fejlődőképes vagyok. Érdekelt maga a jurtaépítés és kíváncsi voltam arra, hogy új emberek, új ingerek mit hoznak ki belőlem.
A jurta nem túl bonyolult szerkezetű építmény, éppen ez a nagy előnye, de azért el lehet szórakozni vele néhány órát. Örülök, hogy részt vettem a felállításában, jó volt látni, miként épül fel a kezeink munkájának eredményeképpen. Nagyon hangulatos, amikor sötétben, gyertyafénynél látni a fa tartószerkezetek és az ajtó festését, kilátni az esetleg épp csillagos égre a tündökön. A tündök a tetején levő kerek nyílás, ahol betündököl a Nap. Kályha is került bele, mely majd felfűti. A nemezborítás miatt kellemes hőmérsékletű is marad.
Ha olyan emberekkel veszek részt valamiben akiket nem ismerek, kétféleképpen szoktam viselkedni. Az egyik, amikor visszahúzódok, csendes megfigyelőként veszek részt inkább, vagy a másik, amikor merek olyan lenni, amilyen akarok, hisz senkinek nem kell megfelelnem, nem baj, ha hülyeséget mondok, piszkálom kicsit a másikat. Az utóbbi egyértelműen jobb érzés, felszabadultabb, nyitottabb. Ma sikerült többnyire ilyennek lennem. Két dologtól függ, hogy melyik viselkedésformát választom. Igen, választom. Rá kell jönnöm, hogy ez igenis lehet tudatos választás. Függ a hangulatomtól, vagyis, hogy mihez van kedvem éppen, jól vagy rosszul akarom-e érezni magam. Igen, van olyan, amikor nem akarok kilépni abból, hogy én most rosszul érzem magam. Hülyeség, ugye? Valóban az, mégis van ilyen – bár egyre ritkábban. A másik tényező pedig az, hogy a többi ember milyen, vagy milyennek tűnik számomra. Olyanok, akik kedvesek, hozzám hasonló beállítottságú emberek, akikkel tudok kommunikálni, vagy merőben mások. De ez a tényező kevésbé fontos, mint az első.
Ma jó volt együtt lenni a többiekkel. Volt egy közös célunk, amit sikerült véghez vinni. Volt közben egy kis beszélgetés, a másik ugratása, eső, finom étel. Olyat mondtam, amit talán soha: Én mindent meg tudok oldani! és erre a válasz: Fantasztikus vagy! Persze mindez csak vicc, de közben mégsem.
Újra és újra szembejön Gretchen Rubin varázsmondata: “Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!” Úgy döntöttem jó napom lesz, jól fogom érezni magam. Holnap új nap, új hét kezdődik kötelező tennivalókkal, amik újabb lehetőséget adnak a gyakorlásra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: