Ez is csak hozzáállás kérdése.
Ma megkérdezték tőlem, hogyan töltöm a szilvesztert. Valószínűleg úgy, mint minden napomat. Nem szoktam ünnepelni.
“Igen, végülis az is ugyanolyan reggel, mint a többi” – volt a válasz. “De miért nem ünnepeled?”
Az már nem is érdekes, hogy erre mi volt a pontos válaszom, de oda jutottam, hogy azoknak a reggeleknek tudok örülni, amikor készülök valamire, amikor tudom, hogy valami jó fog történni aznap.
Aztán nem hagyott nyugodni ez a téma. Ezerszer olvastam, hogy “Örülj a reggelnek, hisz élsz!” “Minden nap egy új csoda, új lehetőség.” – és hasonló okosságok. Igen, így van, de ez olyan megfoghatatlan. Ezekkel nem igazán tudok mit kezdeni. Mégis hogyan indíthatnám mégis úgy a napomat, hogy öröm legyen felkelni, nekiindulni a napnak? Minden napnak!
Aztán rájöttem. Minden nap történik velünk jó, minden nap vannak olyan pillanatok, amik felvidítanak, jó érzéssel töltenek el. Ezek egy része spontán, váratlan, épp akkor meglátott, észrevett, meghallott vagy átélt események. De a másik részüket előre tudjuk. A napirendünkből, megszokott teendőinkből tudjuk, hogy mik ezek. Ez lehet az első kávé, a munkaidő vége, a közös ebéd, vagy a pillanat, amikor a gyermeked örül neked az ovi vagy a suli után. Bármi. Tehát nincs más dolgom, mint ezeket a pillanatokat előre átgondolni. Akkor minden reggel lesz minek örülni.
Így holnap reggel a kutya öröme, a kitakarított autó látványa, az edzés közbeni levegőkapkodás, a nyílvessző becsapódásának hangja tudom, örömöt fog okozni. Ezekért érdemes felkelni és nekiindulni akkor is, ha némelyik erőfeszítéssel jár.
Így ha újév első napja, vagy épp március huszadik reggele van éppen, minden nap indulhat örömmel, csak észre kell vennem, hogy milyen örömök várnak rám. És bármelyik nap alkalmas lehet így az ünneplésre is…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: