Életünk során számtalan döntést hozunk. A Mit vegyek fel?-től az autóvásárláson át a gyermekvállalásig számtalan, életünket nagyban meghatározó és kevésbé fontos választások ezek.
Vannak viszonylag könnyen meghozható és betartható döntések, de némelyik mellett nagyon nehéz kitartani, amikor jönnek a csábítások. Mert a Mama biztosan akkor süti kedvenc süteményünket, amikor belekezdtünk a diétába, pont akkor bántanak meg, amikor panaszmentes hétbe kezdtünk és pont akkor találkozunk a legcsábítóbb utazási ajánlatokkal, amikor másra tervezzük félretenni pénzünket.
Úgy érezhetjük, hogy lemaradunk valamiről, kimaradunk valami jóból. Ilyenkor újabb döntésre van szükség. A pillanatnyi örömöt, kielégülést választjuk, vagy kitartunk eredeti terveink mellett. Jó lenne egyszerre mindkettő. Előfordul, hogy megéri változtatni, vagy bevállalni egy kis kitérőt, mert nem okoz komoly, megváltoztathatatlan változást vagy még hozzá is ad az eredeti célhoz. Az is előfordul (láttam, de még nem tapasztaltam), hogy pont a csábításkor ébredünk rá, hogy nem jó felé megyünk. És nagyon sokszor kell erősnek lenni, és hinni az eredeti tervek megvalósításában. Kitartani, haladni a cél felé akár akadályokon át is.
Recept nincs. Felelősséget kell vállalnunk a döntésünkért. Itt is felmerülhet a szív és/vagy az ész választásának nehézsége, a félelmek leküzdése, a biztonság kérdése. Ugyanakkor egy döntés, vagy egy döntés melletti kitartás hatalmas erőt és furcsa mód a szabadság érzését is adhatja.
“Felülkerekedni a félelmeinken, legyőzni a bajt okozó, de csábító kísértést, ellenállni a világi dolgok romboló erejének – ez tesz valakit erőssé.” (Robert Lawson – A lélek útja)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: