A közösségi oldalon nagyon sok gyermekkori fotó látható mostanában egy játék miatt. Először nem tudtam mit kezdjek vele, de aztán kezdtem rá másképp nézni. Visszakeresgélni gyermekkori fényképeinket érdekes móka. Ehhez sok esetben a szüleinkhez kell elmenni, időt rászánni, de csodákat találhatunk. Fekete-fehér képek kerettel, a régi idők játékai, bútorai, ruhái. Emlékek és mosolyok vagy éppen könnyek.
Emlékszem, ez régen is milyen jó program volt, amikor leültünk fényképeket nézegetni. Lapozgattuk az albumokat, találgattuk, hogy ki, mikor és hol volt.
Egy ilyen fotókeresés is rádöbbenti az embert, hogy rohannak az évek. Ma a tóparton láttam, ahogy leesett a Nap. Nem lement lassan, leesett. Egyik pillanatban még teljesen látszott, a másikban már csak a fénye. Most volt hétfő, de már péntek este van. Persze közben vannak vánszorgó pillanatok, de visszagondolva gyorsan múlik az idő. Most kezdődött az év és már el is ment egy hónap.
Mire volt elég ez a hónap? Mit tanultam, tettem meg? Hasznosan töltöttem? Jelen voltam az életemben, vagy csak mentem, mint a robot és tettem a dolgom? És Te?
Azért születtünk erre a világra, hogy fejlődjünk. Megéljünk, megtapasztaljunk dolgokat és fejlődjünk általuk. A fejlődéshez azonban sokszor ki kell lépni a kényelmes, megszokott világunkból, és kipróbálni valami újat. Megfigyelni, miként reagálunk rá. Megtenni lépéseket a jó felé néha igen nehéz, mert olyan, mintha valaki hátráltatna közben: Megéri elmenni? És ha nem sikerül? Ugyan, ezt már próbáltad?! Túl nagy a kockázat! Megéri az erőfeszítést?… Igen, mindig kockázattal jár, de sosem csak veszteséggel, hisz mindig történik valami olyan, amiből tanulhatunk. Ha ülünk a kényelmes fotelben és nézzük, ahogy mások álmodnak és megvalósítanak azzal is elmegy az idő, de ha mi lépünk a megvalósítás útjára, akkor is elmegy az idő.
A te döntésed, mivel szeretnéd tölteni az életedet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: