Újabb könyvélménnyel gazdagodtam. A főszereplő élete igencsak felborul, amikor szakít vele a párja. Elindul ezzel egy hazugsághullám, melyből már nem tud és nem is nagyon akar kiszállni. Mindaddig, míg nem találkozik az életével.
A lány minden alkalommal, amikor baj van, az exre gondol, hogy nem akar mást, csak vele lenni. Három év után, amikor újra találkoznak, rájön, hogy már nem akarja őt, de a következő kritikus pontnál mégis azon kapja magát, hogy vele akar lenni. Akkor döbben rá, hogy ez nem más, mint megszokás.
Rengeteg dolgot teszünk megszokásból, mert mindig így szoktuk, mert a szüleink így szokták. Nem csak teszünk, hanem gondolunk is.
Megszoktuk, hogy a eszünk, ha hazaértünk. Ha éhesek vagyunk, ha nem.
Megszoktuk, hogy megcsókoljuk a párunkat találkozásnál és búcsúzásnál. Értékeljük amit kapunk és adhatunk?
Megszoktuk, hogy bizonyos emberekről ezt vagy azt gondoljuk. Biztosan olyanok?
Megszoktuk, hogy nehezen indul a reggel. Van rá okunk valóban? Biztosan nem kezdődhet jókedvvel?
Sorolhatnám még!
Te mit csinálsz megszokásból? Figyeld meg magad. Azért teszel úgy, gondolsz valamire vagy valakire úgy, mert valóban így döntesz és ez a legjobb, amit tehetsz, vagy csak mert így szoktad, így kényelmes?
A szokások fontosak, az egész életmódunk a szokásaink körül forog. De időnként érdemes őket felülbírálni. Egy-egy apró változás előfordul, hogy gyökeres átalakulást indít el.
Tehát mesélj, te mit csinálsz megszokásból?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: