Amikor a gyerek tanít

Rengeteg olyan alkalom volt már az életemben, amikor azt láttam, nekem kell példát vennem a gyermekemtől vagy általában a gyerekektől. Ezek sokféle tanítások voltak: a kisgyermek sosem hajol le, mindig egyenes háttal leguggolva emeli fel a játékait, a hiszti után néhány perccel már nem is emlékeznek mi miatt hisztiztek, annyit esznek, amennyire valóban szükségük van, minden apróságnak tudnak örülni… és még sorolhatnám.
Tegnap a kisfiam nézett egy mesét, melyben Repcsi menekült a többiek elől, mert nem akarta, hogy lemossák. Aztán amikor kifogyott az üzemanyaga, mégis lemosták és semmi baja nem lett tőle. Vagyunk így ezzel mi is néha. Vagy gyakran. Menekülünk valaminek a megtétele elől, amin túl kell lenni. Lehet ez a szemét kivitelétől, a fizetésemelés kérésén át a vágyaink elmondásáig bármi. Valamiért félünk tőle. Hogyan csináljuk? Mi fog történni, ha..? Mit fog szólni hozzá a másik? Vagy egyszerűen csak halogatunk valami egyszerű dolgot, pusztán lustaságból, mely így egyre nagyobb teherré válik. Aztán ha mégis megtesszük, általában kiderül, hogy a szappan nem is csíp (Repcsinek sem csípett), vagy van módja annak, hogy úgy végezzük el a feladatot, hogy ne fájjon. Rengeteg energiát megspórolhatunk vele és megszabadulunk egy tehertől.
Majd jött a nyafogás a holnapi suli miatt. Kár, hogy nem a péntek olyan könnyű, mint a szerda! Ha így meg úgy lenne, akkor…
Itt én állítottam le. Van egy mondás – mondtam – miszerint Álmodozás az élet megrontója. Régen ezzel nem értettem egyet, hiszen kellenek az álmok. De ma már értem. Amíg azon agyalsz, hogy mi lenne, ha… nem vagy itt és most. Valójában pedig az órarenden úgysem tudsz változtatni, tehát felesleges rajta ennyit gondolkodni, tervezgetni. Fogadd el, ami van és nézd meg, vedd észre, hogy most mi történik veled, körülötted. Ez nem jelenti azt, hogy ne legyenek vágyaink, elérhetetlennek tűnő álmaink. Kellenek célok, aminek eléréséért tudunk tenni lépéseket, lehet álmodozni is, de nem jó, ha ez uralja a hétköznapjainkat. A mi lenne, ha …és a Mi lett volna, ha… valóban megkeserítheti az életünket.
Egyiket sem véletlenül kaptam tegnap. Figyelmeztetett. Segített ma újult erővel nekilátni a feladataimnak és célirányosan menni az úton.