Arra van időd, amire akarod, hogy legyen! Ez az egyik mondat, amibe az elmúlt héten többször belefutottam.
Sajnos igaz. Bármennyire is küzdök ellene és keresem a kifogásokat, igaz. Hisz én döntök arról, hogy mikor és mit csinálok. Ebben vannak kötelességek és kikapcsolódás is, de a munkát és a “muszáj” dolgokat is én választottam.
Nem jut időm arra, hogy elmenjek egy több napos túrára a hegyek közé, pedig a tavalyi évem csúcspontjai azok a napok voltak, amiket ott tölthettem. Miért nincs rá időm? Mert a hétvégéim nagy részét iskolában és munkával töltöm, illetve néha a fiammal. Azért választottam a munkát és a tanulást, mert így nagyobb eséllyel tölthetem a hétköznapjaimat is majd olyan dologgal, amit igazán szeretek. Ez az ára. Feláldoztam valamit valamiért.
Minden nap mérlegelnem kell, hogy mi a fontosabb számomra: a munka elvégzése (pénzkereset), a házimunka, a tanulás, a pihenés, vagy valami más. És persze a fiam. Akit lelkiismeret-furdalással küzdve adok át a Papának, hogy horgásszanak, a barátja szüleinek, hogy játszhassanak, miközben én plusz munkát vállalok, vagy elmegyek futni. Ahelyett, hogy vele lennék. De közben neki ez jó – remélem. Ezzel biztatom magam. Mert ha nem dolgozok, vagy ha nem vezetem le a stresszt valamivel, ha nem vigyázok magamra, akkor neki sem teszek jót. Ez is az én döntésem.
Igen, kevés a nap 24 órája. Kötelességek sora vár ránk minden nap. Nincs idő mindenre. De amire kell, arra szorítsunk. Meg kell találni az egyensúlyt: család-munka-pihenés. Amivel pedig éppen az időnket töltjük, azt fogadjuk el akkor is, ha nem szeretjük. Mert bár nem szeretünk sorban állni a postán vagy az okmányirodában, végigülni az értekezletet, felmosni a padlót, kiteregetni a ruhákat – ezek ugyanúgy az életünk részei, mint a kirándulások, családi összejövetelek vagy a pihenés. Hisz akkor tudunk nyugodtan pihenni, ha nem kell aggódnunk a csekkek miatt, ha rend van bennünk és körülöttünk is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: