Bántalmazó gyerekek

Igen, bántalmazó. Mert hogy csak ezen a héten is tucatnyi alkalommal tapasztaltam, mennyire bántóak tudnak lenni és ez igen elszomorító.

Csak két esetet írnék le, mely igen jellemző. Mindkettő az uszodában történt.

A kisvízben begyakorolt feladatokkal átmentünk a mély vízbe. Van aki ügyesebb, van aki gyakorlottabb, van aki bátrabb. És természetesen van aki félősebb, bizonytalanabb. Mi történik vele? Hát bántják! Lebénázzák, kicsúfolják, megszégyenítik. Gondolkodás nélkül rámondanak mindent. És észre sem veszik.

Egy dolgot kérdeztem tőlük: Ha neked valami nehezebben megy, mit hallanál szívesen a többiektől? Azt hogy béna vagy, gyenge vagy, vagy azt, hogy gyerünk, menni fog, hajrá! Meg tudod csinálni!

Háromszor kérdeztem meg, mire választ kaptam. Akkor is természetesen egy olyan kislánytól, akire ez a viselkedés egyáltalán nem jellemző. Akiknek kellett volna válaszolniuk, csak lapultak.

Ma fogyatékkal élő gyerekeket tanítottam úszni és az egyikük elkísért az eszközökért. A mellettünk levő medencében 11-12 éves forma fiúk labdáztak. Amikor a labda kijött, ő boldogan ment utána és adta nekik vissza. Többször is. Majd állt a medence szélén, nevetve nézte őket és belelógatta a lábát a medencébe. Mit kapott cserébe? Még leírni is szörnyű! “Mi van te fogyatékos? Nehogy belegyere a vízbe, mert még megfertőzöl!”

Kinyílt a bicska a zsebemben. Nem az én tanítványaim, a tanáruk nem volt mellettük, de ha ott lett volna sem fogom vissza magam. Elmondtam nekik, hogy Igen, ő valóban fogyatékos. De senkit nem bánt, kedvesen visszaadta nektek a labdát. Ő is úszni tanul, mint ti. Bizonyára mindannyiótoknak van olyan tulajdonsága, ami miatt lehetne benneteket bántani, csúfolni. De ez a fiú sosem bántana, csúfolna benneteket. Mi lenne, ha megköszönnétek neki, hogy visszaadta a labdát? Mielőtt kinyitnátok a szátokat, gondolkozzatok egy kicsit! Egyébként pedig egészséges, ha fertőző betegsége lenne, nem lenne itt az uszodában.

Igen, nekem könnyebb, hisz megszoktam, hogy fogyatékkal élő gyerekek, fiatalok között vagyok. Ők mások, de mindannyian mások vagyunk. Mindannyiunknak vannak fogyatékosságai. Kinek látványosabbak, kinek rejtettebbek. Azonban érthetetlen számomra, hogy miért bántanak valakit az emberek azért, mert valamiben más? Ez miért esik jól nekik? Miért ilyen bántóak egymással a gyerekek? Milyen mintát hoznak magukkal?

Ez csak két kiragadott példa volt a mai általános iskolás korú gyerekek viselkedéséről. Ők tehetnek róla? Elsősorban nem. Hisz valószínűleg ezt látják, hallják otthon, vagy a környezetükben. Vagy épp nincs ki helyretegye őket, ha “elszállnak”. Hisz messzire sem kell mennem: az egyik uszodai “kolléga”, testnevelő (!), a tanítványaimat “roggyantaknak” hívta. Mit várunk a gyerekektől?

Én nem várnék sokat, mindössze annyit, hogy tiszteljük egymást. Tiszteljük meg egymást a figyelmünkkel és azzal, hogy úgy fordulunk a másik felé, ahogy szeretnénk, ha felénk fordulnának. De ez ma nagyon sok gyereknél elképzelhetetlen…