Ezt érzem, tapasztalom sokfelől. Néha már belülről is.
“Mindegy!”
” Nem érdekel!”
“Majd lesz valahogy!”
“Hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok…”
“Majd alakul!”
“Csak legyünk végre túl rajta!”
És valóban, valahogy mindig lesz. Van, amikor próbálok én is így tenni, de sokszor nem sikerül, mert ha nem hív fel, felhívom én. Ha nem akarja megtanulni, újra megmutatnám, elmagyaráznám. Ha neki nem fontos, én még erőltetném, meggyőzném…
Aztán belefáradok és beállok a sorba, akkor is ha nem esik jól. Miközben érzem, ez boldogtalanná, fásulttá tesz. Céltalanná, reményvesztetté.
Mert inkább küzdenék, még ha csalódok is. Miközben a feladás is sok energiámat emészti fel…
Újra jön az érzés: most szeretnék egy kicsit eltűnni, megszűnni. Csak úgy.
Aztán jön a figyelmeztetés is! Mit is olvastál? Szűnj meg az lenni, aki nem te vagy!
Mert akkor leszel önmagad, energiával teli, nyitott és sugárzó!
Húúú! Akkor most melyiket válasszam? Vagy majd lesz valahogy???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: