Ugye, rosszul esik, ha bántanak? És amikor magadat bántod? Nem szoktad? De jó neked!
Én sorra azt veszem észre, hogy magam ellen cselekszem. Némelyik apróságnak tűnik, némelyik már elszomorító. De akkor miért?
Csak egy csoki…
Nem is kívánom, de megeszem…
Nem törlöm fel, nem rakom el!
Azért sem hívom fel!
Nem engedhetem meg magamnak…
Nem vagyok rá képes!
Úgysem fog menni!
Le vagyok sza.va!
Ismerős valamelyik? Remélem nem!
Általában tudom, hogy mit kellene tennem, mi a legcélravezetőbb, hogyan haladhatok tovább az úton. De sokszor mégis mást teszek. Mert gyáva vagyok, lusta és türelmetlen. Halogatok és várom a csodát. Hogy megoldódjon, megérkezzen, rám találjon. De persze nem jön.
Félelem is van mögötte. Hisz el sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha úgy lenne, ahogy szeretném? Mit kezdenék azzal a helyzettel? Hogyan is kell örülni, elégedettnek lenni? Ez ijesztő… Mi lesz, ha sikerül??? Nem, inkább nem teszek érte semmit, jó nekem ez, a megszokott, biztonságos, még akkor is, ha jobbra vágynék. Nagy az ára! Túl nagy!
Ez a gödör alja. De csak akkor, ha már befejeztem az ásást. El kell határoznom, hogy befejezem. Hogy innentől építek, előre nézek és elhiszem, hogy nekem is “jár” a jó. Mert teszek érte. Félre a lustasággal, a hitetlenkedéssel! Indulás!
Ne várd, hogy más megoldja, mert más csinálja meg helyetted – magának! Ne várd, hogy majd más megkeresse, mert megtalálja és sosem lesz a tiéd. A saját életedet te irányítod, hát fogd meg a kormányt, tekerd a megfelelő irányba és adj gázt. Ha kell, fékezz, állj félre, de ne állj meg! Lehetnek kerülőutak, nem baj,abból is tanulsz! Lehet egy-egy hosszabb pihenő, hisz üzemanyagra, karbantartásra is szükséged lehet. Elfogadhatsz útbaigazítást, vihetsz magaddal másokat, de sose add fel! A Te célod, soha senki másnak nem lesz olyan fontos, mint Neked!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: