Ajándék lesz? Nem, a kutya már megvan, a karácsonyra pedig még várni kell.
Akinek volt, vagy van kutyája biztosan tapasztalta, hogy drága ebünk azt gondolja, minden róla szól. Így ha cipőt kötünk – vagy kötnénk -, már rágja a cipőfűzőt, belemászik az ölünkbe, puszit ad, hisz lementünk az ő szintjére. Természetesen magasságban értve. Ettől pedig igazán boldog!
Ez nekünk viszont nem esik mindig jól. Hisz összekeni a ruhát, a cipőt, elkésünk miatta… Pedig nem akar ő semmi mást, csak azt, hogy vele legyünk. Valóban. Játszunk, simogassuk, szeressük…
Mégsem megy mindig. Nekem.
Már elkezdődött a karácsonyi dömping. A boltokban sorakoznak a mikulások, szaloncukrok, akcióznak a játékboltok, a közösségi oldalakon már látni a karácsonyi fényekben pompázó városok fényképeit, megérkeztek a szilveszteri túrákra a meghívók…
Ünneprontó leszek: én nem szeretem a karácsonyt. Persze szépek az ünnepi fények, finom a bejgli, de számomra nem ad megközelítőleg sem olyan örömet, szeretetet, mint amiről ez elvileg szól. Ennek sok oka van.
Ez a család ünnepe. Egyedül vagyok a kisfiammal, a tágabb családom szanaszét. A fiam is elmegy aztán az Apukája családjához. Nyilván érte sok mindent megteszek, vállalok, de csak azt, ami valóban belőlem jön. Az pedig jön máskor is. Mert máskor is meglepem valami aprósággal, máskor is szeretem, megölelem, igyekszem időt szánni rá. Ilyenkor csak nagyobb a körítés.
A karácsonyi vásár nekem nem sokat jelent. Szépek a fények, jók az illatok, de ezek csak hiányérzetet okoznak. Mert nincs kivel megosztani őket. Pedig megélem a pillanatokat, értékelem őket. Most is csodálom a színes faleveleket, örülök, hogy süt a nap… de ez hosszútávon kevés.
Azt mondják, hogy ha szeretet adsz, azt is kapod vissza. Nem biztos, hogy ugyanattól, ugyanúgy, de visszatér és közben önmagadnak is jót teszel. Hát itt kapcsolódik össze a kutyi a karácsonnyal.
Hisz arra a törődésre nem csak a kutyi vágyik, hanem én is. Ha nem engedem meg magamnak, hogy szeressem, megsimizzem, akkor ez a szeretet tőle sem áramlik vissza rám. Ha görcsösen tekintek a karácsonyra és azt látom már most, hogy miért nem lesz idén sem “olyan” az ünnep, akkor nem is fogja árasztani a meleget. Szóval akkor mi legyen?
Amikor a nyáron elveszítettem hű társamat, az előző kutyusomat, az égiek megmutatták nekem ezt a kiskutyát. Egy kedves tanítóm azt mondta, azért érkezett, hogy segítsen megélni a feltétel nélküli szeretetet. Hiszen neki valóban csak az kell. (Na meg a kaja, amiért képes veszekedni velem.) Szeretni, ha odabújik, ha darabokra szedi az udvaron a hungarocellt,szeretni ha szót fogad és akkor is, ha nem.
Mi lenne, ha a karácsonyra is így tekintenék? Karácsony lesz, ha akarom, ha nem. Ez egy lehetőség, hogy szebbnek lássam a világot, békésebbnek, szeretet-teljesebbnek. Lehetőség arra, hogy adjak. Hangulatot, érzést, lehetőséget, élményt, ölelést, bizalmat, szeretetet. Másnak és magamnak. Feltétel nélkül. Hiszen csak erre van szükségem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: