Az Anya is ember

Egy ideje nem jelentkeztem, bár Anyák napján írtam. Aztán nem tettem nyilvánossá, de ma ismét az anyasággal kapcsolatban jött ezer gondolat.

Ami ezt kiváltotta, az pedig egy kérdés volt, amivel egy csoportban találkoztam. Valahogy így hangzott: mi a helyzet akkor, amikor az anya szabadságon van a nyáron, de a gyereket óvodába viszi, ő pedig elmegy a strandra.

Nem olvastam végig a válaszokat, mert nem akartam felhúzni magam, nem ér annyit. De láttam, hogy valaki azt írta, az ilyen NEM ANYA. Minden percét a gyerekkel kell töltenie. ??????

Az én véleményem az, hogy senkiről nem alkothatunk ez alapján véleményt, nem ítélkezhetünk. Nem az ő életét éljük.

Valahogy én mindig a jó oldalról közelítek, legalábbis igyekszem. Az anya ember és nő is. Bizony lehet fáradt, nyúzott, túlterhelt, hisztis és dühös is. Bizonyára ez átgondolt cselekedet. Szerintem semmi gond nincs azzal, ha a gyerek kortársakkal tölti az idejét. Hisz ők az igazi társak. A szülő nem kortárs, bármennyire is igyekszik együtt játszani vele. A gyerek jó helyen van. Mint ahogy jó helyen van a nagyszülőknél, a táborokban, a barátai családjával. Csak a szülő az, akinek lelkifurdalása van, hogy nem tud vele lenni, mert dolgozik, mert szülőire kell menni, mert edzése van és csak később ér oda érte. Eközben a gyerek többnyire kihasználja okosan a nagyszülők kényeztetését, kalandokat él át a táborban és vidáman játszik a barátaival. Más környezet, más emberek, új tapasztalások.

Anya eközben strandol? Jól teszi. Hiszen amikor megy a gyerekért az oviba, akkor a gyerek egy pihent, feltöltődött Anyukával fog találkozni. Ha edzésre megy, akkor vigyáz az egészségére, levezeti a munkahelyi stresszt, tehát nem a gyerekkel lesz türelmetlen és nem az orvosnál tölti a napját valószínűleg. Anya tanul ahelyett, hogy a gyerekkel lenne hétvégén? Előfordul. Mert fejlődni akar. Azzal akar foglalkozni, ami őt elégedetté teszi, a hivatásával. Vagy szeretné az életében adódó problémák megoldására megtalálni a választ és ezt önfejlesztéssel teszi. Mindezzel pedig példát mutat.

Ezek az anyák már csak ilyenek…

Mert merünk “ilyenek” lenni, ugye?

Ez nem jelenti azt, hogy sosem vagyunk a gyermekünkkel. De a vele töltött idő, valóban minőségi, rá fordított idő. Amiből érzi, hogy szereted, hogy fontos, hogy érdekel, mi történik vele, hogy kíváncsi vagy rá.

Ha mindez tévedés, én vállalom: nem vagyok igazi ANYA. Alig vagyok vele hétvégén (miközben Apával tök jól elvan), hétköznap nem mindig én megyek érte a suliba, vagy viszem edzésre. Ha tehetem elmegyek nélküle is kikapcsolódni. Sőt, aki kicsit jobban látja, mivel foglalkozom, tapasztalhatja, hogy este nyolckor is emailezek és telefonálok a másnapi munka miatt. Pedig az, már az ő ideje. Van miben fejlődnöm, tudom.

De ami a legfontosabb: a fiam rendszeresen megölel és odabújik, elmondja, hogy szeret. Megfogja a kezem, megsimogatja az arcom vagy a hasam és azt mondja, remélem találsz magad mellé valakit, akitől kistestvérem születhet.

Talán akkor neki elég jó anyja vagyok.