K\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tva k\u00f6nnyebb \u00e9szrevenni, hogy egy bizonyos helyzetben mit lehetne tenni, hogyan \u00e9rdemes v\u00e1ltoztatni, m\u00e1s n\u00e9z\u0151pontot tal\u00e1lni. Mert \u00e9rzelmileg nem vagyok benne annyira \u00e9rintett \u00e9s tudom az eg\u00e9szet kompletten l\u00e1tni.<\/p>\r\n
A saj\u00e1t \u00e9letemben ez m\u00e1r sokkal nehezebb. Abban a pillanatban, amikor az a kellemetlen \u00e9rz\u00e9s megjelenik, nem tudok m\u00e1sra gondolni. El\u0151fordul, hogy olyat mondok, vagy teszek, amit k\u00e9s\u0151bb megb\u00e1nok. A saj\u00e1t helyzetemet \u00e9s \u00f6nmagamat k\u00edv\u00fclr\u0151l n\u00e9zni nagy feladat. K\u00e9s\u0151bb siker\u00fcl viszont \u00e1ltal\u00e1ban. S\u0151t, l\u00e1tom a fejl\u0151d\u00e9st, mert voltak esem\u00e9nyek, amikre csak \u00e9vek m\u00falt\u00e1n tudtam m\u00e1sk\u00e9pp tekinteni, most pedig n\u00e9h\u00e1ny \u00f3ra is el\u00e9g, vagy n\u00e9ha m\u00e9g kevesebb. Ezek a felismer\u00e9sek viszont nagyon j\u00f3k. Megl\u00e1tni saj\u00e1t magam \u00e9s\u00a0 azt \u00f6sszeegyeztetni mindazzal, amit tanultam, tapasztaltam, olvastam.<\/p>\r\n
N\u00e9ha elszomor\u00edt, ha ez vagy az m\u00e9g mindig nem megy, de el\u0151fordul az is, amikor r\u00f6gt\u00f6n felismerek egy szitu\u00e1ci\u00f3t \u00e9s azonnal tudok m\u00e1sk\u00e9pp reag\u00e1lni. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nappal ezel\u0151tt t\u00f6rt\u00e9nt, hogy valaki azt mondta: \"Ne okozz nekem csal\u00f3d\u00e1st, nem ilyennek ismertelek meg.\" Az esetleges csal\u00f3d\u00e1s\u00e1r\u00f3l nem \u00e9n tehetek. Kialak\u00edtott r\u00f3lam egy k\u00e9pet csek\u00e9ly ismeretek alapj\u00e1n \u00e9s \u00e9n nem f\u00e9rek bele abba a keretbe, ha nem \u00fagy cselekszem, ahogy \u0151 gondolja, hogy kellene. Nem \u00e9rtette. \u00c9n viszont profit\u00e1ltam bel\u0151le, hisz r\u00e1j\u00f6ttem, aszerint kell cselekednem, amit \u00e9n \u00e9rzek, nem pedig megfelelni a r\u00f3lam alkotott k\u00e9p alapj\u00e1n fel\u00e1ll\u00edtott elv\u00e1r\u00e1soknak.<\/p>\r\n
Felismertem azt is, hogy nekem is vannak elv\u00e1r\u00e1saim. Ez nem mindig baj term\u00e9szetesen, hisz bizonyos szab\u00e1lyok szerint \u00e9lj\u00fck az \u00e9let\u00fcnket, nevelj\u00fck gyermekeinket, de kell tudni ezeket rugalmasan kezelni.<\/p>\r\n
Most arra pr\u00f3b\u00e1lok figyelni, hogy elfogadjak valakit teljes val\u00f3j\u00e1ban. Olyannak, amilyen. Ahogy \u00e9l, ahogy cselekszik. Ha szeretn\u00e9k valamit, elmondjam, ne v\u00e1rjam, hogy kital\u00e1lja. Abban a pillanatban, hogy elv\u00e1rtam valamit \u00e9s az nem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt, azt vettem \u00e9szre, hogy rosszat felt\u00e9telezek r\u00f3la, vagy magamr\u00f3l. Pedig egyik\u0151nk sem tett semmi rosszat, csak a v\u00e1rtt\u00f3l elt\u00e9r\u0151en cselekedt\u00fcnk. S\u0151t, nem is t\u00f6rt\u00e9nt semmi rossz. Elfogadni \u00e9s meg\u00e9lni a pillanatot \u00fagy, ahogy van, f\u00e9lretenni a m\u00faltat \u00e9s j\u00f6v\u0151t\u0151l val\u00f3 f\u00e9lelmeket lelki b\u00e9k\u00e9t hoz.<\/p>","type":"rich"}