Ha le\u00edrom, r\u00e1sz\u00e1nom az id\u0151t az \u00e1tgondol\u00e1sra. H\u00e1t most \u00fajra \u00edrok, mert sz\u00fcks\u00e9gem van r\u00e1.<\/p>\r\n
Tudom \u00e9s ezerszer hallottam, hogy milyen fontos, hogy meg\u00e9lj\u00fck a pillanatokat, kil\u00e9pj\u00fcnk a komfortz\u00f3n\u00e1nkb\u00f3l, \u00e9rt\u00e9kelj\u00fck a boldogs\u00e1gmorzs\u00e1kat, megtapasztaljuk a jelent. Az elm\u00falt hetekben volt r\u00e1 n\u00e9h\u00e1ny alkalmam, hogy ezt megtegyem. Olyanban legyen r\u00e9szem, amiben r\u00e9gen, nagyon r\u00e9gen nem volt. \u00c9lveztem.<\/p>\r\n
K\u00f6zben m\u00e1r az els\u0151 pillanat el\u0151tt is tudtam, ezt csak az alkalom adja. Nincs benne tervez\u00e9si lehet\u0151s\u00e9g, j\u00f6v\u0151. Akkor \u00e9s ott van \u00e9s ennyi. De sz\u00fcks\u00e9gem volt r\u00e1, h\u00e1t nem korl\u00e1toztam magam. De ha valami j\u00f3, akkor az ember abb\u00f3l t\u00f6bbet akar. Mint ahogy a kedvenc \u00e9tel\u00fcnkb\u0151l sem el\u00e9gsz\u00fcnk meg egy kiskan\u00e1lnyival... Pedig az a pillanat szinte t\u00f6k\u00e9letes, m\u00e9gis t\u00f6bbet akarunk bel\u0151le, csak mert j\u00f3. Innen j\u00f6nnek a bonyodalmak.<\/p>\r\n
Akinek valaha is volt gondja a tests\u00faly\u00e1val, tapasztalhatta, hogy n\u00e9ha nagyon neh\u00e9z nemet mondani valamire, de ut\u00f3lag milyen b\u00fcszkes\u00e9ggel t\u00f6lti el az embert, ha ez m\u00e9gis siker\u00fclt. Vagy \u00e9pp milyen rosszul \u00e9rezheti mag\u00e1t, ha engedett a cs\u00e1b\u00edt\u00e1snak. Ha engedett, megint k\u00e9tf\u00e9le hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s is lehets\u00e9ges: j\u00f3, most engedtem, de nem adom fel, folytatom tov\u00e1bb \u00e9s odafigyelek az \u00e9tkez\u00e9seimre, vagy m\u00e1r \u00fagyis j\u00f3l elrontottam, mindegy mit \u00e9s mennyit eszek.<\/p>\r\n
Ez hasonl\u00f3an m\u0171k\u00f6dik m\u00e1s ter\u00fcleten is. \u00d6r\u00fcl\u00f6k annak ami j\u00f3 volt, de elfogadom, hogy ennyi volt \u00e9s megyek tov\u00e1bb az utamon. Vagy t\u00f6bbet \u00e1ldozok egy kis j\u00f3\u00e9rt, de kitartok eredeti c\u00e9lom mellett, vagy gyeng\u00e9nek \u00e9rzem magam, hogy ezt az \u00e1ldozatot hoztam \u00e9s m\u00e9g akarok abb\u00f3l az \u00f6r\u00f6mforr\u00e1sb\u00f3l, hisz att\u00f3l nekem sokkal jobb. Tal\u00e1n jobb is, mint k\u00fczdeni egy szinte el\u00e9rhetetlen c\u00e9l\u00e9rt.<\/p>\r\n
A h\u00e1rom reakci\u00f3 k\u00f6z\u00f6tti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g \u00f6nmagunk megbecs\u00fcl\u00e9s\u00e9b\u0151l fakad. Mennyire vessz\u00fck komolyan kit\u0171z\u00f6tt c\u00e9ljainkat? Milyen \u00e1ldozatokat vagyunk \u00e9rte hajland\u00f3ak v\u00e1llalni? Mennyire b\u00e1ntjuk magunkat, ha kiss\u00e9 let\u00e9r\u00fcnk a kijel\u00f6lt \u00fatr\u00f3l? Biztos, hogy az el\u0151re megtervezett \u00fat vezet csak el a c\u00e9lhoz? Megengedhet\u0151-e n\u00e9h\u00e1ny kit\u00e9r\u0151 az \u00fat sor\u00e1n? Mennyire vagyunk kitart\u00f3ak? T\u00f6k\u00e9letesnek kell lenn\u00fcnk? Ki mondja meg, hogy csak \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag ez vagy az a j\u00f3 sz\u00e1munkra?<\/p>\r\n
Buddha szerint \"A boldogs\u00e1ghoz nem vezet \u00fat, az \u00fat maga a boldogs\u00e1g.\"\u00a0 Teh\u00e1t b\u00e1rmilyen utat is j\u00e1runk, nem lehet\u00fcnk az \u00fat sor\u00e1n csak \u00e1ldozatok. \u00d6ssze kell f\u00e9rjenek az \u00f6r\u00f6m\u00f6k \u00e9s a tudatoss\u00e1g. Csak \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag t\u0151l\u00fcnk f\u00fcgg, hogy el mer\u00fcnk-e engedni valamit, amit\u0151l az \u00f6r\u00f6m\u00fcnket rem\u00e9lj\u00fck, legyen az \u00e9tel, esem\u00e9ny, szem\u00e9ly vagy b\u00e1rmi m\u00e1s. Ha elengedj\u00fck, m\u00e1s \u00f6r\u00f6mforr\u00e1st is k\u00f6nnyebben felfedez\u00fcnk. Hisz mindig van valami j\u00f3 k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. Robert Lawson k\u00f6nyv\u00e9ben olvastam, hogy \"minden szenved\u00e9s forr\u00e1sa az ellen\u00e1ll\u00e1s, a pillanat el nem fogad\u00e1sa\".\u00a0 M\u00e1st akarunk, mint amink van \u00e9s k\u00f6zben nem vessz\u00fck \u00e9szre mennyi minden\u00e9rt lehet\u00fcnk h\u00e1l\u00e1sak.<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}