Azt mondj\u00e1k, l\u00e9gy boldog, el\u00e9gedett \u00e9s kiegyens\u00falyozott egyed\u00fcl is, mindezt ne a p\u00e1rkapcsolatt\u00f3l v\u00e1rd el.<\/p>\r\n
Mark Twain azt is mondja: \"Az \u00e9letet igaz\u00e1n csak akkor \u00e9lvezhetj\u00fck, ha van, akivel ezt az \u00e9lvezetet megoszthatjuk.\"<\/p>\r\n
Egyet\u00e9rtek Mark Twainnel. Rengeteg helyen voltam egyed\u00fcl. Voltam sz\u00ednh\u00e1zban, koncerten, moziban, t\u00far\u00e1zni, korcsoly\u00e1zni, k\u00f6r\u00fcltekertem a Balatont, voltam el\u0151ad\u00e1sokon, ny\u00edlt napokon, medit\u00e1ci\u00f3n... Mert azt mondtam, nem hagyom ki az \u00e9letemb\u0151l csak az\u00e9rt, mert nincs kivel menni. Sok \u00e9lm\u00e9nyt szereztem \u00e9s egyiket sem b\u00e1ntam meg.<\/p>\r\n
Az is \u00e9lm\u00e9ny, amikor valakinek mes\u00e9lsz r\u00f3la, megmutatod a f\u00e9nyk\u00e9peket, elmondod a sztorikat, megmutatod a katal\u00f3gust, de nem lehet mindent elmes\u00e9lni. Vannak pillanatok, amiket \u00e1t kell \u00e9lni, amihez ott kell lenni, mert \u00e9rezni, l\u00e1tni kell, hogy \u00e9rtsd. Amiket sajn\u00e1lsz, hogy m\u00e1s kimaradt bel\u0151le. Mert milyen j\u00f3 is az, amikor egy sz\u00f3, egy apr\u00f3 utal\u00e1s el\u00e9g ahhoz, hogy mindketten tudjuk, mi is t\u00f6rt\u00e9nt akkor, mit \u00e9lt\u00fcnk \u00e1t egy\u00fctt...<\/p>\r\n
Az is igaz, hogy a boldogs\u00e1got, az \u00f6r\u00f6m\u00f6t nem m\u00e1sokt\u00f3l kell v\u00e1rnunk. Az a mi saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9seink eredm\u00e9nye. A stresszt okoz\u00f3 dolgok mellett, megtanultam megl\u00e1tni a j\u00f3t, a sz\u00e9pet a mindennapokban. A boldogs\u00e1gmorzs\u00e1kat. L\u00e1tom, \u00e9szreveszem a saj\u00e1t fejl\u0151d\u00e9sem, vannak c\u00e9ljaim, terveim, amik visznek tov\u00e1bb, amik rem\u00e9nyt adnak a m\u00e9g t\u00f6bb j\u00f3ra. De sz\u00fcks\u00e9gem lenne mindezek megoszt\u00e1s\u00e1ra. \u00c9s arra, hogy \u00e9n is megk\u00e9rdezzek, meghallgassak valakit.<\/p>\r\n
Gyakorlatilag \u00e9vek \u00f3ta nem k\u00e9rdezte meg t\u0151lem este senki: Milyen napod volt? Persze, vannak sz\u00fcleim, ismer\u0151seim, bar\u00e1taim, akik \u00e9rdekl\u0151dnek id\u0151nk\u00e9nt, de az nem ugyanaz.<\/p>\r\n
Ez nem panasz. Csak egy gondolatmenet. Hisz mindig ebbe a k\u00e9t, kiss\u00e9 ellent\u00e9tes ir\u00e1ny\u00fa gondolatba futok bele: 1.magadt\u00f3l l\u00e9gy boldog \u00e9s 2. mit \u00e9r a napod addig, m\u00edg haza\u00e9rve valaki meg nem k\u00e9rdezni, mi t\u00f6rt\u00e9nt veled. Le kellett ezt vezetnem, hogy l\u00e1ssam, mi igaz ebb\u0151l nekem. Eddig a m\u00e1sodik valahogy mindig b\u00e1ntott, mert tudom, oly sokan \u00e9lnek egyed\u00fcl. Akkor az \u0151 \u00e9let\u00fck nem \u00e9r semmit? Ez badars\u00e1g! Az \u0151 \u00e9let\u00fck ugyanolyan fontos, mint b\u00e1rki m\u00e1s\u00e9.<\/p>\r\n
Azt is olvastam ma, hogy aki egyed\u00fcl marad, az meger\u0151s\u00f6dik, megedz\u0151dik annyira, hogy nincs olyan csap\u00e1s, ami ut\u00e1n fel ne tudna \u00e1llni. Mert nem m\u00e1sokb\u00f3l, hanem \u00f6nmag\u00e1b\u00f3l veszi az er\u0151t. Ez biztos. Tapasztalom: egyre kisebb a g\u00f6d\u00f6r, egyre hamarabb abbahagyom az \u00e1s\u00e1st, egyre k\u00f6nnyebb kim\u00e1szni, mert megvannak a kapaszkod\u00f3k.\u00a0 A t\u00e1rs nem is ahhoz sz\u00fcks\u00e9ges, hogy er\u0151t vegyek el t\u0151le, hanem, hogy t\u00e1pl\u00e1ljam az \u0151 erej\u00e9t is \u00e9s legyen egy k\u00f6z\u00f6s energi\u00e1nk, melyet egy\u00fctt t\u00e1pl\u00e1lhatunk...<\/p>","type":"rich"}