Szeretem az \u0151sz sz\u00edneit.\u00a0 Az \u0151sz v\u00e1ltoz\u00e1st hoz a term\u00e9szetben: az utols\u00f3 z\u00f6lds\u00e9gek \u00e9s gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k is be\u00e9rnek, a levelek sz\u00ednesebb\u00e9 v\u00e1lnak \u00e9s lehullanak, a madarak egy r\u00e9sze \u00fatra kel, az \u00e1llatok m\u00e1r a t\u00e9lre k\u00e9sz\u00fcl\u0151dnek.<\/p>\r\n
Az emberek \u00e9let\u00e9ben is v\u00e1ltoz\u00e1sok indulnak, f\u0151leg ott, ahol gyerekek vannak. \u00daj napirend, hetirend, d\u00e9lut\u00e1ni foglalkoz\u00e1s, edz\u00e9s v\u00e1laszt\u00e1sa... Ez egy ideig keres\u00e9ssel, pr\u00f3b\u00e1lgat\u00e1ssal, bizonytalans\u00e1ggal telik, de okt\u00f3berre \u00e1ltal\u00e1ban letisztul \u00e9s halad a maga \u00fatj\u00e1n.<\/p>\r\n
Az \u00e9n \u00e9letemben a szeptember, maga volt a bizonytalans\u00e1g. Minden t\u00e9ren, de f\u0151leg a munka-hivat\u00e1s, meg\u00e9lhet\u00e9s ter\u00fclet\u00e9n. \"M\u00e1r v\u00e9ge lehetne a szeptembernek, az okt\u00f3ber biztos jobbat hoz majd!\"- mondogattam. De m\u00e9g v\u00e9ge sem lett a szeptembernek, \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb neh\u00e9zs\u00e9gek, pr\u00f3b\u00e1k ker\u00fcltek el\u00e9m. Egy kedves ismer\u0151s\u00f6m tan\u00e1csa seg\u00edtett csak sokszor, miszerint tegyem biztoss\u00e1 a bizonytalant, keressem a v\u00e1laszt a hogyanra. Kerestem, pr\u00f3b\u00e1ltam m\u00e1sk\u00e9pp, \u00e1tszerveztem, s mikor m\u00e1r megold\u00f3dni l\u00e1tszott, \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb neh\u00e9zs\u00e9g j\u00f6tt, s\u0151t \u00fajabb ter\u00fcletek kapcsol\u00f3dtak be az \u00e9letb\u0151l. El\u00e9rtem a hat\u00e1romat...<\/p>\r\n
K\u00f6zben a sors \u00f6sszehozott valakivel, akivel a b\u00e9ke \u00e9s a nyugalom sziget\u00e9n \u00e9rezhettem magamat n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ra. De amikor nem volt velem, gyorsan megk\u00e9rd\u0151jeleztem mindent, m\u00e9g a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t is.\u00a0 Hagytam, hogy a bizonytalans\u00e1g beh\u00e1l\u00f3zza az eg\u00e9sz \u00e9letemet \u00e9s bizalmatlann\u00e1 is v\u00e1lljak. Az els\u0151 alkalomn\u00e1l m\u00e9g eg\u00e9sz t\u00fcrelmes volt, s csak arra h\u00edvta fel a figyelmemet, hogy a sz\u00edvemre hallgassak. De elrontottam. Sok \u00e9v tapasztal\u00e1s, \u00f6nmagam \u00fajra\u00e9p\u00edt\u00e9se ut\u00e1n nem tudtam sz\u00edvb\u0151l cselekedni, bizalmat adni sem neki, sem magamnak \u00e9s nem tudtam \u00e9lni.<\/p>\r\n
Az embereknek f\u00e1j csal\u00f3dni. M\u00e1r \u00e9n is hallottam, hogy csal\u00f3dtak bennem. De azt m\u00e1r megtanultam kezelni. Hisz valaki kialak\u00edtott r\u00f3lam egy k\u00e9pet, melynek \u00e9n -szerinte- nem tudtam megfelelni. M\u00e1s vagyok, mint \u0151 gondolta. Ez nem az \u00e9n probl\u00e9m\u00e1m.<\/p>\r\n
Enn\u00e9l sokkal f\u00e1jdalmasabb \u00f6nmagamban csal\u00f3dni. Felismerni, hogy m\u00e9g nem tartok ott, ahol gondoltam.<\/p>\r\n
Elvesz\u00edtettem egy lehet\u0151s\u00e9get, hogy t\u00e1rss\u00e1 v\u00e1ljak, hogy adhassak, hogy megnyugodj\u00e9k a sz\u00edvem \u00e9s a lelkem. Elvesz\u00edtettem egy embert, aki nem csak mellettem volt, hanem sokszor velem is. Mert az egomra hallgattam, a f\u00e9lelmeimre \u00e9s nem a sz\u00edvemre. Persze ehhez \u0151 is kellett. Hisz ha igaz\u00e1n velem lett volna, mindez nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nik. De ez is egy lecke.<\/p>\r\n
\u00cdgy kezdem az okt\u00f3bert.<\/p>\r\n
Azt mondj\u00e1k, k\u00f6telez\u0151dj el a j\u00f3 mellett, a boldogs\u00e1g mellett. Es\u00e9lyt se adj a rossznak, annak, hogy b\u00e1rmi is m\u00e1sk\u00e9pp alakuljon, mint ahogy szeretn\u00e9d. De hova tegyem k\u00f6zben a f\u00e9lelem \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k\u00e1it?<\/p>\r\n
Egy kis tan\u00edtv\u00e1nyomat \u00edgy biztatom minden h\u00e9ten: \"Szabad f\u00e9lni, de att\u00f3l m\u00e9g csin\u00e1ljuk a dolgunkat. N\u00e9zz vele szembe, csak ne hallgass r\u00e1! Mutasd meg neki, hogy att\u00f3l, hogy \u0151 ott van, m\u00e9g k\u00e9pes vagy r\u00e1, meg tudod csin\u00e1lni.\" \u0150 kimondja, hogy f\u00e9l, felismeri. De \u00e9n most is csak ut\u00f3lag l\u00e1tom, hogy mennyire elbor\u00edtotta az eg\u00e9sz l\u00e9temet a bizonytalans\u00e1g, a f\u00e9lelem, \u00e9s egy halv\u00e1ny f\u00e9nysugarat sem hagyott arra, hogy megl\u00e1ssam, mi egyebet is tehetn\u00e9k. Mert megengedtem neki.<\/p>\r\n
Az \u00e9let mindig ad lehet\u0151s\u00e9get az elenged\u00e9s gyakorl\u00e1s\u00e1ra - ahogy mondani szoktam. Ezek szerint m\u00e9g mindig nem gyakoroltam eleget...<\/p>","type":"rich"}