1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Idén már több dologban is megtörtem az elmúlt évek megszokott "rendjét". Ma újra megtettem, 8 év után elmentem moziba.</p> <p>Gondolkodtam, hogy melyik filmet válasszam: az Everestet vagy Meryl Streeppel a Dübörög a szívet. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Ez a film nem lesz a kedvenceim listáján, melyet akárhányszor is meg tudnék nézni, de hatott és fájt. A saját életemből emlékeztetett dolgokra.</p> <p>Elfogadom-e a szeretetet?</p> <p>Elhiszem-e, hogy engem is lehet szeretni?</p> <p>Merek-e én szeretni?</p> <p>Akarok-e valakihez tartozni?</p> <p>Elfogadom-e, ha szerettemet más is szereti?</p> <p>Megengedek-e magamnak egy kis lazítást?</p> <p>Ki merek-e lépni a komfortzónámból?</p> <p>Elmegyek-e valahova, ahol úgy sejtem nem vagyok odavaló?</p> <p>2 napja hasonló kérdést kaptam: Szeretnél egy szerető társat? Csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni!</p> <p>Amint kimondom, jön a sok DE...</p> <p>Mit vagyok hajlandó tenni érte? Úgy érzem, már semmit - és inkább ez a baj. Ez az az életterület, amin a legtöbb a kihívás számomra. Önmagam szeretete nélkül nem várhatok el mástól szeretetet.</p> <p>Az elmúlt napok pozitív hangulata után most ez kevésbé lelkesítő, de tudom, azért jön, mert foglalkoznom kell vele.</p> <p>A kihívások teszik életünket érdekessé, azok legyőzése ad értelmet neki. (Joshua Marine)</p> <p>Ha választanom kellene, most mégis inkább nekiindulnék ismét a Grossglocknernek hófúvásban, mint ennek...</p> <p> </p> <p><a href="https://reavilaga.cafeblog.hu/files/2015/09/P9060088.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-5" src="https://reavilaga.cafeblog.hu/files/2015/09/P9060088-225x300.jpg" alt="P9060088" width="225" height="300" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich