1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>A közösségi oldalakat ellepték az idézetek és a különféle mondatok, amelyek várják a like-okat. Némelyik azonban eléggé... hogy is fogalmazzam...furcsa.</p> <p>Tegnap a következővel találkoztam: SOHA többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon...</p> <p>Te tudod irányítani, hogy szeress valakit, vagy hogy mennyire szeress valakit? Én nem. Vagy belopja magát a szívembe, vagy nem. De ha ez mégis igaz, akkor is a néhány nappal ezelőtti, nyílt napon hallottak jutnak eszembe: jobb átélni, hogy szeretsz, még ha el is veszíted, mint hogyha sose szerettél volna.</p> <p>Szeretni jó! Szeretni kell! Ha pedig elveszítesz valakit az valóban nagyon tud fájni, de akkor azt kell megtapasztalni valamiért. A megbocsájtást és az elengedést, a fájdalmat, a veszteséget. A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedést magad választod.</p> <p>Én megtapasztaltam. Éveken át szenvedtem,  és bárki bármit tehetett. Addig tartott, amíg én nem döntöttem úgy, hogy elég.</p> <p>De nem bántam egy pillanatig sem, hogy szerettem.</p> <p>"Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére." Csitáry-Hock Tamás</p>rich