1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Minden nap várom, hogy hazaindulhassak a munkából. Tudom, ezzel sokan vannak így. </p> <p>Mert jó hazaérni, letenni a munkát, találkozni a családdal, élni a saját életünket.</p> <p>De nekem van még egy okom, hogy várjam a hazaindulást. Már kb. huszadik alkalommal tettem meg az utat, amikor észrevettem. Egy kollégám évek óta arra jár, de még sosem látta, amíg fel nem hívtam rá a figyelmét. Szántóföldek mellett megy az utunk, majd az egyik oldalon erdősor kezdődik, mely az út másik oldalán folytatódik. És mi van az út fölött? Egy csodás alagút! </p> <p>Ma nem sütötte a nap, de így is szép volt. Az ősz egyre színesebbé teszi. Minden nap más.</p> <p>Odafelé menet nem látszik, csak esetleg a visszapillantó tükörben, de minden reggel várom, hogy visszafelé újra lássam.</p> <p>Az út fölébe nyúló fák sokszor teszik csodássá az utazásom. Tavasszal, ahogy elkezdenek zöldülni, nyáron, ahogy a hajnali vagy lemenő nap fényei átszűrődnek rajtuk, ősszel, ahogy színessé varázsolják a világot és télen, amikor hóval borítva borulnak össze a fejünk felett.</p> <p>Imádom az erdőt! Bár néhány éve elköltöztem az erdőszélről, olyan, mintha ezt az alagutat kaptam volna most ajándékba, hogy ismét minden nap megcsodálhassam a természet változó gyönyörűségét!</p> <p><a href="https://reavilaga.cafeblog.hu/files/2015/10/PA090129.jpg"><img class=" wp-image-53 aligncenter" src="https://reavilaga.cafeblog.hu/files/2015/10/PA090129-300x225.jpg" alt="PA090129" width="414" height="310" /></a></p>rich