1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Emlékszem, egy barátommal beszélgettem évekkel ezelőtt és épp egyikünk sem volt jó passzban. Mesélte, hogy egy ismerőse csak annyit mondott neki, amikor elmondta a kétségeit: Menj és dolgozz!</p> <p>Azóta ez sokszor eszembe jut és valóban működik. Ha már elindulsz, tudod a dolgod, tudod mi a következő lépés, az elég. Mert előfordul, hogy a célt látom, de elképzelésem sincs, hogyan fogok eljutni odáig, hisz rengeteg a kifogás. De azt tudom, ma mit tehetek azért, hogy egy hangyalépéssel közelebb kerüljek hozzá, vagy legalább megpróbáljak valamit, hogy lépni tudjak. Így estére már nyugodtabb lehetek, hogy megpróbáltam.</p> <p>Ma reggel nehéz volt nekiállni folytatni a munkát, de látszott a vége. Gyönyörűen kisütött a nap már délelőtt, <a href="https://reavilaga.cafeblog.hu/files/2015/10/2015-10-27-11.49.04-e1445968847420.jpg"><img class="size-medium wp-image-111 alignright" src="https://reavilaga.cafeblog.hu/files/2015/10/2015-10-27-11.49.04-e1445968847420-225x300.jpg" alt="2015-10-27 11.49.04" width="225" height="300" /></a>ami még inkább mozgósított, hogy ki tudjak menni egy kicsit legalább korcsolyázni, mielőtt nekiesem az utolsó nagy pakolásnak.</p> <p>Bár elutazni nem tudtam, be kell látnom, hogy nem kell messzire menni, hogy szép helyen járjak, csak meg kell látni itt is.</p> <p>Amikor nyolc keréken gurultam a napsütésben, szabadnak éreztem magam. Becsuktam a szemem, széttártam a karjaimat és felemelő volt az a néhány pillanat. Boldogságmorzsa. </p> <p>Ami még széppé tette a napomat, az a humor. A saját humorom. Kevés ember találkozott vele, ritkán mutatja meg magát. Éppen ezért volt számomra meglepő, amikor néhány hónapja egy másik kedves barátom azt mondta, hogy szereti  a humoromat. Akkor jön csak elő, ha igazán sikerül elengednem magam, nem akarok megfelelni senkinek, nem akarok jó kislány lenni. Ma így volt.</p> <p>A készletkisöprés első áruba bocsájtott darabja egy tükör volt. Néhány órán belül többen is jelentkeztek érte. Egy fiatalember volt az első és végül a befutó is. Üzenetet váltottunk és megkérdezte, hogy kaphat -e egy telefonszámot. Épp Velencén gurultam dél környékén a napsütésben és elmosolyodtam. Egyet? Akár többet is! Mivel jól éreztem magam, nem ismertem, nem akartam megfelelni, hát ezt vissza is válaszoltam. Szerencsére ő is jó kedvében volt, vette a lapot. A sors furcsasága, hogy az átvételkor kiderült, azt a házat vette meg, ahol albérletben laktunk 7 hónapig. Tehát a tükröt visszavitte oda, ahonnan elhoztam. :-)</p> <p>Most, hogy a munka végére értem és jöhet az új az életembe, lezárásként és kezdésnek egy hangtálas meditációra megyek. Kérés volt, hogy ne legyenek elvárásaim, ugyanis ez a nem-gondolkodás nekem nehezen megy. (Nem véletlenül jártatom most is a szám, vagyis a kezem. :-) ) Csak az a dolgom, hogy ellazuljak, érezzem jól magam.</p> <p>Ez azért nem rossz feladat! :-)</p>rich