1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Ma nehezen találok szavakat.</p> <p>Elkísérni valakit az utolsó útjára ebben a világban nagyon fájdalmas. Hisz még hallom a hangját, látom, ahogy a kulcscsomóját az asztalra dobja. Mert még nagyon is itt van - érzem, csak már nem érinthetem meg a valóságban.</p> <p>Másfél hete ment el. Az első megrázkódtatás után egy kicsit jobb volt és pár nap múlva már könnyebben ment az élet. Ma megint jött a zuhanás.</p> <p>Hitvilágunktól függetlenül mondtuk az imádságot és azt kérték tőlünk reménykedjünk.</p> <p>Azt hangoztattuk, legyen meg az Úr akarata. Nevezhetjük ezt sorsnak, elrendelésnek, bárminek - be kell látni, hogy ez ellen semmit nem tehettünk. Csak reménykedtünk. Mint ahogy bízunk abban is, hogy ő már jól van, jó helyen van.  </p> <p>Ez egy lehetőség is arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, a vétkeinkkel, hibáinkkal, rálássunk az életünkre kicsit távolabbról. Úgy élünk, ahogy reméltük tizenévesen? Szeretünk? Ölelünk? Tapasztalunk? Nekifutunk újra? Próbáljuk másképp? Megtettünk mindent?</p> <p>Ha nem, akkor miért? Félünk valamitől? Vagy azt gondoljuk, hogy nekünk ez úgysem jár?</p> <p>Ha így van, elveszítettük a reményt, a hitet.</p> <p>"Azt mondják, amíg élünk, remélünk, és nincs is ezzel bajom, de én a fordítottjában is hiszek. Amíg remélünk, élünk." (Stephen King)</p> <p>Hát éljünk!</p> <p> </p>rich