1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Csitáry-Hock Tamás muszáj-ölelése igenis létezik.</p> <p>"... van egy másfajta ölelés. Amely kellemes, meleg, puha, jó... és szorít, nem enged, felkavar, legyőz. A muszáj-ölelés. Amikor nem tehetsz mást, meg kell ölelned. Őt. A szívét, a lelkét, a lényét. Muszáj megölelned, mert ez az ölelés az Élet.(...) Lehet, hogy minden és mindenki ellene szól, lehet, hogy harc van benne, lehet,hogy könnyek, hogy fájdalom... mégis muszáj. Mást nem tehetsz."</p> <p>Kaptam valami nagy élményt, erőt a héten. Olyat, amiről csak álmodni mertem. De bizalmatlan vagyok és telhetetlen, még többet akarok.</p> <p>Jön a szomorúság, hogy miért csak ennyi? Miért húzzák el előttem a mézesmadzagot? Miért történik ez már megint velem?</p> <p>Aztán jön a figyelmeztetés egy ismerőstől: Tudd, hogy ami veled szembejön, ami megijeszt, ami irritál, ami kiborít, azzal dolgod van.</p> <p>Még néhány nappal ezelőtt sem hittem, hogy ez ilyen lehet. Most pedig áramlott felém az energia, de ahelyett, hogy örülnék neki, szenvedek, hogy miért nincs velem többet ez az érzés. A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedést én választom. Már megint. Pedig boldognak kell lennem, hisz csodás pillanatokat élhettem meg és remélhetőleg nincs vége, csak akadozik éppen.</p> <p>Azt hiszem meg kell tanulnom boldognak lenni. Hisz karnyújtásnyira van, csak el kell fogadni.</p> <p> </p>rich