1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Padka a zergelány nagyapjával épp felért a Dolomitok egyik fennsíkjára. Padka szerette a kihívásokat, így egészen furcsa volt számára, hogy nem tud innen feljebb menni. A sziklaperemek után itt csak a füves sík területet látta. Nagyapja azonban pont erre vágyott. Egy kis pihenésre. Padka addig körülnézett. Egészen ki tudott menni a szikla szélére, így azzal próbálkozott, hogy annyira a szélén kövesse a hegy vonulatát, amennyire ez lehetséges.<br />Egyszercsak egy furcsa tárgy került elé, melynek egy része a szomszédos hegy tetején volt és a kettőt egy kacskaringós zsinór kötötte össze. Sosem látott még ilyet. Szaladt nagyapához, akit már elég nehéz volt izgalomba hozni, hisz ismerte a hegyet, mint a patáját. <br />Padka csak ugrált körülötte és nem hagyta békén, így kénytelen volt odamenni ő is. Nagyapa sem látott még ilyet. Ahogy nézegette, szaglászta, eszébe jutott valami. Ük-üknagyanyja története, aki egyszer fogságba esett és sokáig vásárokon mutogatták, miként tud felugrálni mindennek a tetejére. Padka ismerte már ezt a történetet. Egyszer aztán olyan magasra sikerült felszökkennie, hogy egy háztetőre átugorva és azokon végigszökdécselve tudott megszabadulni fogvatartóitól. Ő mesélt valami eszközről, ami furcsa hangot adott ki és aztán belebeszéltek az emberek. Ük-üknagymama szerint ez valami varázseszköz lehetett, mert aztán hangok is jöttek ki belőle a levehető részén. Ük-üknagymama megmondónak hívta.<br />- De mit mond meg Nagyapa?<br />- Mindenre tudja a választ?<br />- Ki beszél?<br />- Értem amit mond?<br />Csak záporoztak a kérdések a kis zergéből, de Nagyapa csak legyintett:<br />- Amit tudnod kell, azt már mind elmondtam én. Ne is foglalkozz ezzel a hogyishívjákkal! Indulás haza, mert Anyád már nem tudja, hol maradunk ilyen sokáig.<br />- De, de…<br />- Nincs de. Indulás!<br />Padkát persze nem hagyta nyugodni a Megmondó. Meg kellett szereznie, mert tudni szerette volna, hogy… Hogy mit is? Azt még nem tudta.<br />Abból, amit Nagyapa mondott, megértette, hogy a másik felének is itt kell lennie, hogy működjön. Ha megrántja a zsinórt, az nekiütközhet a sziklának és összetörhet. Így ki kell találnia, miként hozhatja át. Tervet készített, mely nagy kalandnak ígérkezett. Felmászik a szomszéd szikára és óvatosan lehozza a másik felét, majd visszamegy oda, ahol Nagyapával voltak.<br />Reggel a zergesuli helyett el is indult, de nehezebb dolga volt, mint gondolta. Még félúton sem járt, amikor igencsak kapkodta a levegőt. Tudta, tanulta, hogy az izmainak, de a fejének is szüksége van elegendő oxigénre, ha végig akarja csinálni. Pihent egy kicsit.<br />Kalandos volt az útja, ugyanis igen messzire tudott csak feljutni a hegytetőn a Megmondó bigyójától a másik fennsíkon. De hitt az erejében, melynek még kell tartania lefelé is és a másik hegyen föl is. Nagyapa mindig azt kérdezte, amikor hegyi ugrabugrára indultak: Az erő veled van?<br />Amikor Padka odaért a Megmondó bigyójához, nagyon izgatott volt. Megnézegette, meglökdöste lábával, orrával. A szájába próbálta venni, de így hosszú volt, úgy meg széles, sehogyan sem akart sikerülni. Ekkor kitalálta, hogy a zsinórt magára tekeri és így próbálja levinni.<br />El is indult, amikor kiderült, hogy valamire eddig nem gondolt. Amikor útja során a bigyóval messzebb került a Megmondótól, a zsinór megfeszült. Attól félt, hogy lehúzza a mélybe a Megmondót és akkor hiába minden.<br />Padka végre leért és elindulhatott a másik fennsíkra felfelé a hegyen. Negyed úton járhatott, amikor egy kis fenyő ágaiba belegubancolódott a zsinór. Nagyon nehéz volt leszedni róla. Amikor sikerült, akkor meg máshol csavarodott rá a zsinór. Abban, hogy ne adja fel, a Nagypapától hallott történet tartotta vissza. Mindig nevetnie kellett, ha eszébe jutott. Nagyapa egyik barátjának a szarva beszorult egyszer egy fa odvába. Napokig jártak oda, hogy ki tudják szabadítani szegényt. Körberágták, amennyire tudták, de végül egész élete során magával vitte a fa egy darabját a szarván, így igen mulatságosan nézett ki. Padka úgy érezte, ő a fenyőt fogja lassan magával vinni a fennsíkra.<br />Végül sikerült továbbmennie és felért a bigyóval a Megmondóhoz. Elégedett volt és boldog. Megcsinálta.<br />És most?</p>rich