1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>A tudatosság mostanában igen nagy hangsúlyt kap.  Azt hittem eddig, hogy egész jó vagyok benne bizonyos területeken.</p> <p>A történésekre mindig tudok valami más nézőpontot találni, akár rólam, akár valaki másról van szó. Pl:</p> <p>"Valamiért így kellett történnie."</p> <p>"Neki így jó, én szeretem őt, így nekem is jó lesz."</p> <p>"Ebből is kell valamit tanulnom."</p> <p>"Nehéz, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz."</p> <p>"Ez nem az én utam."</p> <p>"Nincs vele dolgom."</p> <p>"Nem engedhetem meg magamnak, hogy emiatt mérgelődjek. Emiatt nem rontom el a napot."</p> <p>"De szép idő van! És gyönyörű a természet. Vedd észre!"</p> <p>"Légy nyitott arra, amit szeretnél és megtalál."</p> <p>... és hasonlók.</p> <p>Egy nagyon fontos dolog elmaradt azonban. Nem engedtem meg magamnak, hogy érzelemmel reagáljak: dühös legyek, hisztizzek, felháborodjak, örüljek, kiabáljak... Hogy megéljem őket. Megtapasztaljam a fájdalmat. Elmenekültem a tapasztalás elől.</p> <p>Van, amikor ez a jó út. El kell fogadni a történteket, mert mást nem lehet tenni. De ha mindig új értelmet aduk, elfogadunk, olyan, mintha közömbössé válnánk. </p> <p>Hát akkor újratervezés indul! Átélni, megtapasztalni, kipróbálni, igent mondani, kilépni a komfortzónából és ÉREZNI!</p> <p> </p>rich