<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Rea Világa</provider_name><provider_url>https://reavilaga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rea17</author_name><author_url>https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/</author_url><title>Angyali tyúkok lehetünk</title><html>&lt;p&gt;Amikor találkozunk a nagy Ő-vel, vagy az épp aktuális nagy Ő-vel, sokszor vakká válunk. Csak azt látjuk benne, amit látni akarunk. Vagyis azt a sok jó tulajdonságot, amiről mindeddig azt gondoltunk, nem is létezik olyan ember, aki mindezt birtokolná.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán amikor valami gubanc kerekedik, hirtelen szembetaláljuk magunkat valakivel, akit eddig nem is láttunk. Én ezt az embert szerettem? Nem ilyennek ismertem meg! Kinyílik a szemünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Vagy épp fordítva? Akkor látjuk a másikat igazán, amikor a jó tulajdonságait látjuk és akkor válik vakká az ember, mikor csak a rosszat tapasztalja? Szelektíven látunk, hallunk. Csak azt, amire épp koncentrálunk. Amikor vágyunk valamire, valakire, akkor azt látjuk meg, vesszük észre, de ha a rosszra vagyunk beállítva, akkor jön is a rossz, hogy önigazolásként elmondhassuk: Ugye?! Én megmondtam!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De ez mindennel így van: ha éhesek vagyunk, mindenhol kaját látunk, ha kisbabát szeretnénk, rengeteg kismamát veszünk észre magunk körül. Hajlamosak vagyunk jelnek venni valamit, ami eddig is ott volt, csak nem voltunk rá nyitottak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy kedves könyvben ezt a párbeszédet találtam:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&quot; -Nem jó, ha valaki csak egyetlen tulajdonságot tart szem előtt a párválasztásnál. Ha angyalt keres, és csak a szárnyakra koncentrál, könnyen hazavihet egy levesnek való tyúkot.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kiki kuncogott. Tetszett neki a hasonlat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;- Semmi kifogásom a tyúkhúsleves ellen - folytatta Max. - Jó sok zöldséggel nagyon finom tud lenni.&quot; (Monika Peetz: Keddi nők)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha maradunk a hasonlatnál, meg tudjuk-e mondani, hogy nekünk mi szükséges ahhoz, hogy valakiben meglássuk az angyalt? Van-e ezek közül olyan, amiről le tudnánk mondani és elfogadni a másikat társként, ha helyette más erényekkel rendelkezik? Angyalinak kell lennie, vagy elég ha van szárnya, még akkor is ha néha kotkodácsol? Mit tudunk, akarunk tolerálni? És mit néz el  a másik nekünk? Mert valószínűleg mi sem vagyunk angyalok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy párkapcsolati tanácsadó felméréséből kiderült, hogy a nők leginkább figyelmességre vágynak egy kapcsolatban, míg a férfiak elismerésre. Ha ezt megadjuk, lehet, hogy kiváltjuk vele valamely nem épp angyali tulajdonságunkat, mert a másik azt érezheti, hogy fontos nekünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sosem fogunk olyan embert találni, aki tökéletes, sőt, mi sem vagyunk senkinek tökéletesek. De ha tudjuk, hogy mire kell koncentrálnunk nézeteltérés esetén is, akkor a mi egyedi angyalkánkat megtalálhatjuk, még akkor is, ha épp eltörött a szárnya...&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>