1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Egy ideje nem jelentkeztem, bár Anyák napján írtam. Aztán nem tettem nyilvánossá, de ma ismét az anyasággal kapcsolatban jött ezer gondolat.</p> <p>Ami ezt kiváltotta, az pedig egy kérdés volt, amivel egy csoportban találkoztam. Valahogy így hangzott: mi a helyzet akkor, amikor az anya szabadságon van a nyáron, de a gyereket óvodába viszi, ő pedig elmegy a strandra.</p> <p>Nem olvastam végig a válaszokat, mert nem akartam felhúzni magam, nem ér annyit. De láttam, hogy valaki azt írta, az ilyen NEM ANYA. Minden percét a gyerekkel kell töltenie. ??????</p> <p>Az én véleményem az, hogy senkiről nem alkothatunk ez alapján véleményt, nem ítélkezhetünk. Nem az ő életét éljük.</p> <p>Valahogy én mindig a jó oldalról közelítek, legalábbis igyekszem. Az anya ember és nő is. Bizony lehet fáradt, nyúzott, túlterhelt, hisztis és dühös is. Bizonyára ez átgondolt cselekedet. Szerintem semmi gond nincs azzal, ha a gyerek kortársakkal tölti az idejét. Hisz ők az igazi társak. A szülő nem kortárs, bármennyire is igyekszik együtt játszani vele. A gyerek jó helyen van. Mint ahogy jó helyen van a nagyszülőknél, a táborokban, a barátai családjával. Csak a szülő az, akinek lelkifurdalása van, hogy nem tud vele lenni, mert dolgozik, mert szülőire kell menni, mert edzése van és csak később ér oda érte. Eközben a gyerek többnyire kihasználja okosan a nagyszülők kényeztetését, kalandokat él át a táborban és vidáman játszik a barátaival. Más környezet, más emberek, új tapasztalások.</p> <p>Anya eközben strandol? Jól teszi. Hiszen amikor megy a gyerekért az oviba, akkor a gyerek egy pihent, feltöltődött Anyukával fog találkozni. Ha edzésre megy, akkor vigyáz az egészségére, levezeti a munkahelyi stresszt, tehát nem a gyerekkel lesz türelmetlen és nem az orvosnál tölti a napját valószínűleg. Anya tanul ahelyett, hogy a gyerekkel lenne hétvégén? Előfordul. Mert fejlődni akar. Azzal akar foglalkozni, ami őt elégedetté teszi, a hivatásával. Vagy szeretné az életében adódó problémák megoldására megtalálni a választ és ezt önfejlesztéssel teszi. Mindezzel pedig példát mutat.</p> <p>Ezek az anyák már csak ilyenek...</p> <p>Mert merünk "ilyenek" lenni, ugye?</p> <p>Ez nem jelenti azt, hogy sosem vagyunk a gyermekünkkel. De a vele töltött idő, valóban minőségi, rá fordított idő. Amiből érzi, hogy szereted, hogy fontos, hogy érdekel, mi történik vele, hogy kíváncsi vagy rá.</p> <p>Ha mindez tévedés, én vállalom: nem vagyok igazi ANYA. Alig vagyok vele hétvégén (miközben Apával tök jól elvan), hétköznap nem mindig én megyek érte a suliba, vagy viszem edzésre. Ha tehetem elmegyek nélküle is kikapcsolódni. Sőt, aki kicsit jobban látja, mivel foglalkozom, tapasztalhatja, hogy este nyolckor is emailezek és telefonálok a másnapi munka miatt. Pedig az, már az ő ideje. Van miben fejlődnöm, tudom.</p> <p>De ami a legfontosabb: a fiam rendszeresen megölel és odabújik, elmondja, hogy szeret. Megfogja a kezem, megsimogatja az arcom vagy a hasam és azt mondja, remélem találsz magad mellé valakit, akitől kistestvérem születhet.</p> <p>Talán akkor neki elég jó anyja vagyok.</p>rich