1.0Rea Világahttps://reavilaga.cafeblog.huRea17https://reavilaga.cafeblog.hu/author/rea17/<p>Szeretem az ősz színeit.  Az ősz változást hoz a természetben: az utolsó zöldségek és gyümölcsök is beérnek, a levelek színesebbé válnak és lehullanak, a madarak egy része útra kel, az állatok már a télre készülődnek.</p> <p>Az emberek életében is változások indulnak, főleg ott, ahol gyerekek vannak. Új napirend, hetirend, délutáni foglalkozás, edzés választása... Ez egy ideig kereséssel, próbálgatással, bizonytalansággal telik, de októberre általában letisztul és halad a maga útján.</p> <p>Az én életemben a szeptember, maga volt a bizonytalanság. Minden téren, de főleg a munka-hivatás, megélhetés területén. "Már vége lehetne a szeptembernek, az október biztos jobbat hoz majd!"- mondogattam. De még vége sem lett a szeptembernek, újabb és újabb nehézségek, próbák kerültek elém. Egy kedves ismerősöm tanácsa segített csak sokszor, miszerint tegyem biztossá a bizonytalant, keressem a választ a hogyanra. Kerestem, próbáltam másképp, átszerveztem, s mikor már megoldódni látszott, újabb és újabb nehézség jött, sőt újabb területek kapcsolódtak be az életből. Elértem a határomat...</p> <p>Közben a sors összehozott valakivel, akivel a béke és a nyugalom szigetén érezhettem magamat néhány órára. De amikor nem volt velem, gyorsan megkérdőjeleztem mindent, még a létezését is.  Hagytam, hogy a bizonytalanság behálózza az egész életemet és bizalmatlanná is válljak. Az első alkalomnál még egész türelmes volt, s csak arra hívta fel a figyelmemet, hogy a szívemre hallgassak. De elrontottam. Sok év tapasztalás, önmagam újraépítése után nem tudtam szívből cselekedni, bizalmat adni sem neki, sem magamnak és nem tudtam élni.</p> <p>Az embereknek fáj csalódni. Már én is hallottam, hogy csalódtak bennem. De azt már megtanultam kezelni. Hisz valaki kialakított rólam egy képet, melynek én -szerinte- nem tudtam megfelelni. Más vagyok, mint ő gondolta. Ez nem az én problémám.</p> <p>Ennél sokkal fájdalmasabb önmagamban csalódni. Felismerni, hogy még nem tartok ott, ahol gondoltam.</p> <p>Elveszítettem egy lehetőséget, hogy társsá váljak, hogy adhassak, hogy megnyugodjék a szívem és a lelkem. Elveszítettem egy embert, aki nem csak mellettem volt, hanem sokszor velem is. Mert az egomra hallgattam, a félelmeimre és nem a szívemre. Persze ehhez ő is kellett. Hisz ha igazán velem lett volna, mindez nem így történik. De ez is egy lecke.</p> <p>Így kezdem az októbert.</p> <p>Azt mondják, köteleződj el a jó mellett, a boldogság mellett. Esélyt se adj a rossznak, annak, hogy bármi is másképp alakuljon, mint ahogy szeretnéd. De hova tegyem közben a félelem ördögfiókáit?</p> <p>Egy kis tanítványomat így biztatom minden héten: "Szabad félni, de attól még csináljuk a dolgunkat. Nézz vele szembe, csak ne hallgass rá! Mutasd meg neki, hogy attól, hogy ő ott van, még képes vagy rá, meg tudod csinálni." Ő kimondja, hogy fél, felismeri. De én most is csak utólag látom, hogy mennyire elborította az egész létemet a bizonytalanság, a félelem, és egy halvány fénysugarat sem hagyott arra, hogy meglássam, mi egyebet is tehetnék. Mert megengedtem neki.</p> <p>Az élet mindig ad lehetőséget az elengedés gyakorlására - ahogy mondani szoktam. Ezek szerint még mindig nem gyakoroltam eleget...</p>rich