Nemrégiben belefutottam egy utcai reklámba, mely szerint “Nem kell elutaznod ahhoz, hogy máshol legyél!”. Valóban. Egy könyv, egy film, de néha csak a saját képzeletvilágunk is elvisz minket az “itt és most”-tól.
S bár pont azt tanuljuk, hogy éljük meg a jelent, mégis csodás utazások részesei lehetünk, ha megengedjük, hogy hatással legyenek ránk ezek az olvasmányok, filmek. Valaki más bőrébe bújunk, követjük a vele történt eseményeket, együtt lélegzünk velük, együtt sírunk, nevetünk vagy épp fogjuk a fejünket.
Aztán a történet véget ér. Letesszük a könyvet, kikapcsoljuk a tévét és próbálunk ismét élni, jelen lenni a saját életünkben. De előfordul, hogy “utórengések” jönnek. Vissza-visszakanyarodunk a történethez, megtaláljuk a párhuzamot vagy épp az ellentétet a saját életünk és a képzelt világ között. Előhozhat érzéseket, vágyakat, hatással lehet az életünkre. Segíthet mélyebbre menni, más oldalról nézni, elengedni valamit, továbblépni. Vagy rámutathat arra, hogy mit is akarunk valójában és mit nem. Az, hogy ezzel mit kezdünk, már csak rajtunk múlik. Lehet, hogy legyintünk, hisz ez nem a valóság, de lehet, hogy segít bennünket abban, hogy meglássunk vagy épp rálépjünk egy másik útra.
Sokszor talán azt sem tudjuk, miért azt a könyvet olvassuk, vagy filmet nézzük, de az ember többnyire azt kapja, amire valamiért szüksége van.
Köszönöm, a legutóbbi “utazást” H. T. R.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: