Köszönöm!

Néhány napja ezt írtam: néha olyan jó lenne egy kis támogatás, egy kis biztonság csak úgy. Csak néhány pillanatra legalább…

Ma rájöttem, hogy ezt én meg is kapom.

Kora reggel látszott már, hogy csodás idő lesz. Utazás közben pedig láttam  a természet kincsestárát:

• a szikrázó napsütésben a sárga, narancs, bordó, barna színekben pompázó levelek vonzzák a szemet, a fák és az alattuk elterülő színes szőnyeg csodálatos látványt nyújt,
• a szántóföldek egy része gyönyörűen felszántva, boronálva hullámzik, míg egy másik részük zöldbe borult már, mintha tavasz lenne,
• az úttestre hullott sárga levelek, mint apró, játékos, vidám manók szaladgálnak, amerre a szél kergeti őket – egyik csoda a másik után.

Ezekben a pillanatokban benne van minden: a szépség, a nyugalom, a körforgás, a béke, a vidámság, a természetesség, a fejlődés. Ezek a pillanatok mindent feledtetnek, mert tökéletesek.

Mint a gyermeki ölelés, amit nem kell kérni, de lehet kérni is, ami őszinte, puha, biztonságos, kényelmes, meleg.

Tehát megkaptam amit kértem és ha nyitott vagyok rá, észrevehetem, hogy minden nap megkapom valamilyen formában. Köszönöm! 🙂