Rea Világa

Ma délután elveszítettünk valakit… Még nem tudom elhinni, hogy nem találkozhatok vele többé. Nem láthatom jellegzetes járását, nem hallhatom a hangját, nem figyelhetem, ahogy teszi a dolgát, ahogy nevet, ahogy büszkén mesél a gyerekeiről és a balatoni nyaralóról, mely oly fontos volt… Sajnálom, hogy az utolsó hónapok oly nehezek voltak számára. Nem ezt érdemelte. Csak… Tovább »

A wikipédia szerint az érzelem egy olyan szubjektív állapot, amely a környezetünk változására adott reakcióként fogható fel, és ami a további viselkedésünket meghatározza. Lehet ez öröm, csalódás, lelkesedés, szenvedés, szenvedély, szerelem… Az érzelmet szokás szembeállítani az értelemmel. Az érzelmek elszabadulásának lehetnek nem kívánatos következményei, ezért az emberek igyekeznek érzelmeiken uralkodni, és az értelem uralmát fenntartani…. Tovább »

Amikor le tudunk szaladni a kisfiammal horgászni, akkor mindketten elégedettek vagyunk. Ő hódolhat szenvedélyének, én pedig tudok egy kicsit olvasni. Persze közben vizet merítek, leszedem a fennakadt horgot a fáról, csalit gyurmázok és örülök minden kifogott halacskának. Ha otthon vagyok sok minden leköt, mindig van tennivalóm (most is lenne, helyette itt írogatok), nem tudok leülni… Tovább »

Minden nap különleges. Megismételhetetlen. Azzá is lehet őket tenni, ha felhívjuk valamire a körülöttünk élő emberek figyelmét. Ennek egy módja, hogy világnappá nevezzük ki. Ma a kézmosás és az ölelés világnapja van. A kézmosásról is sokat lehetne beszélni, de az ölelés témája közelebb áll hozzám. 🙂 Amikor megszületünk, az érintés tart bennünket életben. Több történetet… Tovább »

Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad! – ez Gretchen Rubin Boldogságtervének egyik parancsolata. Vannak napok, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném. Sőt, olyan is van, amikor úgy érzem, semmi nem jön össze. Ilyenkor bizony a hangulatom sem jó, ez pedig még tovább rontja a dolgokat. Mert ahogy Gretchen fogalmaz: “a boldog ember a… Tovább »

Mindig várunk valamire… A holnapra, a szünetre, a munkaidő végére, egy találkozásra, egy eseményre. Majd akkor milyen jó lesz, mert… Terveket szövünk, előre látjuk, hogy  milyen jól fogjuk magunkat érezni, milyen jó lesz újra látni, megölelni a másikat, végre megvenni a régóta vágyott dolgot, eljutni álmaim szigetére… Aztán sokszor a valóság igen távol esik attól,… Tovább »

Gyakran halljuk mostanában, hogy a párkapcsolaton dolgozni kell. Dolgozni. Ez elég ijesztően hangzik, hisz arra asszociálhatunk, hogy azt muszáj csinálni, fárasztó mindennapos tevékenység, melyben sok örömöt nem lelünk. Ha viszont úgy fogalmazunk, hogy a párkapcsolattal foglalkozni kell, ápolni – az talán jobban hangzik. Mert szeretünk foglalkozni a hobbinkkal, ápoljuk, rendben tartjuk a környezetünket. Ha ezt… Tovább »

Hosszú idő után idén újra volt lehetőségem a hegyek közé menni, sőt, az eddigi 2864 méteres Triglav csúcsát felülmúlni több, 3000 méter feletti csúccsal. Bár nem a magasság a lényeg, jó érzés meghódítani a hegyet, feljutni a tetejére. Így történt ez augusztus 22-én is. A Dolomitokban túráztunk és a Tofana csoport csúcsait vettük célba. Az… Tovább »

Minden nap várom, hogy hazaindulhassak a munkából. Tudom, ezzel sokan vannak így. Mert jó hazaérni, letenni a munkát, találkozni a családdal, élni a saját életünket. De nekem van még egy okom, hogy várjam a hazaindulást. Már kb. huszadik alkalommal tettem meg az utat, amikor észrevettem. Egy kollégám évek óta arra jár, de még sosem látta,… Tovább »

Emlékszem, amikor gyerekként hazaértem és megkérdezték a szüleim, mi volt az iskolában, a válasz rendszerint az volt, hogy SEMMI. Amikor nyűgös voltam, tán magam sem tudtam miért és megkérdezte a párom, mi a baj, a válaszom sokszor az volt, hogy SEMMI. Mosolyogva emlékszem rá, amikor a fiam 3-4 éves volt és a Mama telefonált. A… Tovább »