Rea Világa

A közösségi oldalakat ellepték az idézetek és a különféle mondatok, amelyek várják a like-okat. Némelyik azonban eléggé… hogy is fogalmazzam…furcsa. Tegnap a következővel találkoztam: SOHA többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon… Te tudod irányítani, hogy szeress valakit, vagy hogy mennyire szeress valakit? Én nem. Vagy belopja magát a szívembe,… Tovább »

Ma délután úszni vittem egy csapatnyi gyereket. Ők nagyszerűek abban, hogy megtalálják a módját, mivel kössék le magukat az utazás során, hogyan legyen jókedv (és óriási hangzavar 🙁 ) az autóban és versenyzési lehetőség. A mai móka az integetés volt. Amerre mentünk integettek, kiabáltak az embereknek és számolták, kinek, hányan integetnek vissza. Érdekes volt figyelni… Tovább »

Ahány ember annyiféle. Mind külsőre, mind belsőre. Mindannyian másért jöttünk e világra, mást örököltünk, más impulzusok értek bennünket. Ezáltal más az is, amit a társban keresünk. Az egyik a vékonyat szereti, a másik a teltet keresi. Az egyik a csendesre kíváncsi, a másikat a harsány érdekli. Szerencsére. Azonban ha felmerül a kérdés, hogy hogyan találjunk… Tovább »

Azt tudtam, hogy érdekes nap elé nézek, de azt, hogy ilyen jó lesz nem sejtettem. Reggel még épp a szundi gombot nyomtam meg a telefonomon, amikor jelzett, hogy üzenetet kaptam: Jó reggelt! Jó így kezdeni a napot. Könnyebb is volt felkelni, hogy az indulás előtt még egy kis tornát is megejtsek. Három hónapja nem voltam… Tovább »

Az egyik tanítványom, szinte minden alkalommal “eljátssza” a következőt: nem akar úszni, nem akar belemenni a vízbe, úgy kell beletuszkolni. Aztán 1-2 perc elteltével megnyugszik és elkezdi élvezni a vizet. Az óra végén pedig van, hogy azért kell könyörögni, hogy kijöjjön végre. Amikor kicsi voltam és a szüleim a Balaton bokáig érő vizébe szerettek volna… Tovább »

Régen szinte minden nap főztem. Persze én is megküzdöttem vele, hogy kitaláljam, mit is lenne jó az asztalra tenni, de szerettem és szerették a főztöm. Aztán változtak a dolgok. Már nem volt kinek főzni és az étel volt az egyetlen dolog, amin spórolni tudtam. Vagyis, amire nem volt muszáj költeni. Leszoktam az evésről. Biztosítottam a… Tovább »

Tegnap azt írtam, hogy minden nap akad valami, ami értékessé tesz azt. Az, hogy ezt felismerjük tényleg rendkívül fontos. Egy mai beszélgetés ezt még inkább megerősítette bennem. Jövünk-megyünk, tesszük a dolgunkat, szaladnak a napok. Van, hogy csak azt vesszük észre, megint elment egy hét. Ha megkérdeznének bennünket, mi történt Velünk a héten, lehet, hogy azt… Tovább »

A nehéz napoknak is megvannak az apró örömei: egy jó meleg tea csendes pillanat az órán a “felhőfestmények” látványa a kutya mindig hazavár gyermeki kéz érintése bűnözés egy finom csokival a fiam érti a matekot!!! a Papa mindig kéznél van! 🙂 a tornára érkezők látványa a mozgás alatt elillant a fáradtság és fejfájás nyugis este… Tovább »

Nem tudok pihenni. Mindig hajt valami. Mindig azon gondolkodom, mit lehetne még csinálni, szervezni, kitalálni, másképp tenni. Folyton várom, hogy történjen valami, húzom az időt az esti lefekvéssel is. Így persze nagyon elfáradok. Péntekenként nyugis napom van. Az egyetlen reggel, amikor el tudom kísérni a fiamat az iskolába, az egyetlen reggel, amikor futni tudok menni… Tovább »

Tegnap megfogalmaztam, hogy vágyom a szerető társra, de már tenni érte nem igazán vagyok képes. Kaptam a visszajelzéseket (ezer köszönet) és döntöttem. Hisz olyan nincs, hogy valamit szeretne az ember és anélkül megkapná, hogy bármit is tenne érte. Ha valamit akarsz, akkor csináld! Hát nekivágok.  Akarok egy szeretetteljes párkapcsolatot. 🙂 Egyelőre erősítem a döntésemet magamban… Tovább »