Rea Világa

Néhány napja ezt írtam: néha olyan jó lenne egy kis támogatás, egy kis biztonság csak úgy. Csak néhány pillanatra legalább… Ma rájöttem, hogy ezt én meg is kapom. Kora reggel látszott már, hogy csodás idő lesz. Utazás közben pedig láttam  a természet kincsestárát: a szikrázó napsütésben a sárga, narancs, bordó, barna színekben pompázó levelek vonzzák… Tovább »

Miért olyan nehéz megtenni valamit, amikor tudjuk, hogy az jó nekünk? Lehet ez sokféle dolog: elpakolni valamit, felhívni valakit, bejelentkezni a dokihoz, elindulni kutyát sétáltatni, beállni játszani a gyerekekhez… Többféle okot is találtam: a jó öreg halogatás, amiről már egyszer írtam is lustaság félelem. Halogatásban már megállapíthatom, hogy fejlődőképes vagyok, bár hajlamos is a visszaesésre…. Tovább »

Ha megkérdezem magamtól, hogy mikor vagyok jól, akkor három dolog jut eszembe: amikor átöleljük egymást a fiammal, amikor adhatok, amikor a természetben vagyok. Az anya-gyermek kapcsolat elmondhatatlan. Ölelni, bújni, szeretni senki más nem tud úgy – ezek azok a pillanatok, amikbe belefeledkezne az ember. Adni. Igen, akkor vagyok boldog, ha adhatok, ha van értelme annak,… Tovább »

Ma befejeztem Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvét. Egy évét meséli el, amit arra szán, hogy boldogabb legyen. Konkrét feladatokat, fogadalmakat ír össze minden hónapra, illetve általános érvényű elveket, mint pl. Légy önmagad! vagy “Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!” Táblázatokban pipálta, hogy mennyire sikerült mindezeket betartani, egymondatos naplót vezetett és még sorolhatnám, mennyi módon figyelte… Tovább »

Ez az ősz úgy tűnik nagyon hullámzó hangulattal érkezett számomra. Van, ami még segíti is a lefelé csúszást. Egy nehezen ébredő gyerek például, aki világméretű problémaként éli át, hogy az ő ébredését segítő reggeli meseolvasást is sikerült átaludnia. Természetesen még egyszer nincs idő elolvasni reggel, de a mese szerencsére nem mászik ki a könyvből, megvárja… Tovább »

Mosolyka oldalán találkoztam ezzel a mondattal: Egyszer minden elmúlik, azok a bizonyos pillanatok is. A kérdés, hogy amikor ott vannak, észrevesszük-e őket? Néhány hónapja egy vizsga alkalmával pont ez volt a témám. A pillanat. Ezekből tevődik össze az életünk. Vajon mennyit veszünk észre belőlük? Mennyit vagyunk a mostban? A múltunkkal foglalkozunk, melyen változtatni nem tudunk… Tovább »

November eleje van és az üzletek kínálatában már megjelentek a mikulások és a karácsonyi termékek. Ez sokféle érzést hoz elő belőlem. Bevallom, nekem nem a kedvenc ünnepem. De most nem is erről szeretnék beszélni, hanem egy mondatról mely az ajándékozás kapcsán fogalmazódott meg, de a mindennapokban kell vele foglalkoznunk. Vagyis magunkkal. Te tudod a legjobban,… Tovább »

Ma, amikor nem is számítottam rá, valaki mosolyt csalt az arcomra. Ezzel emlékeztetett arra, hogy milyen jó érzés mosolyogni és felvetődött bennem, hogy miért is nem élek vele többször? Sosem voltam alapvetően mosolygós típus. Sőt! Emlékszem, amikor tizenéves voltam, már akkor sokan megkérdezték tőlem, hogy Mi a baj? – nem értettem. Semmi bajom. Majd évekkel… Tovább »

Az utóbbi években sokat tanultam, tapasztaltam. Rengeteg olyan dolgot hallottam, olvastam, mely a pozitív életszemléletről, a boldogságról, az élet-örömről, a felelősségvállalásról szól. Hogy a hozzáállásom, a gondolkodásmódom  határozza meg az életemet. Nem is vitatkozom velük. Én igyekszem jó kislány lenni, jó tanuló, szorgalmas, de bizony teli tud lenni a puttonyom. Tudom, ürítsem ki, engedjem el,… Tovább »

Minden találkozás okkal történik. Van amikor meglátunk valakit és rögtön tudjuk, vele még dolgunk lesz. Vagy azonnal létrejön a kapcsolódás, vagy idővel eljutunk odáig, de ritkán tévedünk. Ez lehet egy rövid távú dolog, de szólhat évekre is. Olyan is van, amikor valakit hónapok vagy évek óta ismerünk és egyszer csak valami megváltozik. Valami közös ügy,… Tovább »